Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-01 / 1. szám - Marék Antal irodalmi szemléje. Darkó István: Égő csipkebokor

hely is túlontúl ismert kisváros, mindez azonban látszólag régi kulissza, mert ez a kisváros szlovenszkói, egyes színeket a háború utáni fordulat árnyékolta vagy éppen színesítette. Ez a Skuteczky akiről csak a regény vége felé derül ki, hogy jogi doktorátusa van, amit természetesen már Prágában szerzett, ilyeneket mond: „Nem ismerjük egymás fájdalmát, örömét, oly idegenül megyünk el a másik mellett, mintha nem is lennénk sorstársak. Csak völgyek, fák és házak választanak el bennünket s mégis közvetítők útján érintkezünk."

A szürke, unalomba fulladó, apró pletykák izzásában ájultan heverő kisvárosba megérkezik John Colman s magával hozza pompás amerikai bőröndjében a lehetőségek tömegét. John Colman a város szülötte s amint megérkezik szűkebb pátriájába, megindul körülötte az ostrom, egyszerre felszínre kerülnek a vágyak, nekiszabadul a fantázia, mindenkiben megmozdul az érdeklődés a hollywood-i filmvilág csodája s gazdagsága iránt. John Colman vagyis Kálmán János undorral rázza le magáról a tolakodók tömegét. Skuteczky, aki igen gyámolatlanul lép a regénybe, ügyesen kihasználja Kálmán Jánossal való ismeretségét és sejttetéseivel fontos személyiséggé válik. Számtalan komikus helyzet adódik ebből. Kálmán János mindezeken túl minden jelentősebb emlék nélkül tért volna vissza Amerikába, ha Időközben Bárány Sárival nem találkozott volna. Ébredező szerelme szerelmesét a fotografáló lencse elé álltja, világhírességet akar belőle csinálni, mindez azonban nem sikerül. Bárány Sári egyetlen nagy felszabaduló kacagását a felvevő gépek lencséjével itatta fel, anélkül, hogy boldog gyönyörűséggel kezébe vette volna az arcát s belenézett volna a szemébe. Az üzlet erősebb volt benne pillanatnyilag mint a szerelem s ez okozta vesztét. Elfelejtette, hogy kisvárosba jött, ahol még él a romantika és nem sietnek az emberek. A szerelem különösképpen fontos momentum a fiatalok életében, megízlelik s megjátszák, fontoskodnak s pokolian tudnak szenvedni. így kerül Skuteczky a vidéki szerkesztő úr behozhatatlan előnybe John Colmannal szemben. John Colman elmegy a kisvárosból, de magával viszi a leány csókját, az elmúlt, virágos májust...

Ez a mese. Mindaz, ami ehhez a vázhoz hozzátartozik, a mai élet tükre. Mélységes szeretet s ragaszkodás lobog a sorokban a Zöld hegyek országa iránt. Költői szavakkal szól ott, amikor John Colman bolyong az erdőben s találkozik a leánnyal s mutatja a tájat. „Látja-e, hogy a völgyben egy matrózgalléros kisfiú szalad?' Az vagyok én s ezek