Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-01 / 1. szám - Marék Antal irodalmi szemléje. Darkó István: Égő csipkebokor

a felhők a vágyaim." „Az a Kriván. Elbújik a szemünk elől, szégyeli, hogy deres a feje." Odébb Bárány Sári szól így: „Itthagyni ezeket az áldott öregeket, a maga hegyeit, a patakpartot, ezt a komisz, kedves, drága vén Európát?" Van aki vállalja a nagy család sorsát, van aki nem. Lehet, hogy aki nem vállalja az jár jól... Nem mehetünk, mert ideköt a szülőföld a kötelesség ...

Mindez könnyeztetően szép, a könnyed történet stációi ezek a felejthetetlen sorok s egy mélyen elgondolkodni tudó iró hitvallása szükebb hazája iránt. Ebből a szeretetből kinőhet még a szlovenszkói regény fája, gyökerei már mélységesen megkapaszkodtak a szlovenszkói földben, az ágak végén felpattanó rügyek a tavaszi ég felé duzzadnak. A földet, melyen élünk szeretni kell és soha soha megtagadni. Erre tanít bennünket a Zöld hegyek balladája.