Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-06-01 / 6. szám - Kritika - Kovács Endre: Hevessy Sári: Sárbilincsben

szava, bírálatainak egyetlen mondata sincs személyi éllel mondva, tényeket állapít meg, amikért népvezetőknek s a nép sorsa irányítóinak kellett volna vagy kell felelniök. Nem mással, csak a hibák eliminálásával és a javító munkák megkezdésével. Amint bátor szókimondással a földbirtokreförmnak eddig magyar tudományos munkában soha nem hallott szigorú kritikájával fölfelé is adresszál mondanivalókat, a nép ügye iránt való szeretettel enyhített korholással, de buzdítással is mutat rá a népmentés s gazdasági nemzeti vagyonmentés bevált módszereire.

Dr. Machnyik Andor könyve szenzáció erejével hat mindenkire, aki elolvassa. S ezt a könyvet minden magyarnak, akit hivatása a falusi nép közé visz, aki pars pro toto a Csallóköz mezőgazdasági és szociológiai viszonyain keresztül a magyar földmíves sorsa iránt javító szándékkal érdeklődik, el kell olvasnia. A könyvet a magyarországi kritika is a legnagyobb elismerésben részesítette, s méltán, mert az első s egyetlen komoly tudományos értékű könyvünk, amely a földbirtokreformnak a magyar kiebbségi népi területen végzett üzemgazdasági átalakító hatásával és a magyar kisebbség nemzeti vaovona eltolódásának kérdésével ily megcáfolhatatlan bizonyítékokkal bővelkedő adatgyűjtéssel és közgazdasági, szociológiai gyökeres analízissel foglalkozik. A téma oly közel fekszik lelkűnkhöz, hogy érdemes türelmet szentelni az egyébként jó nyelvezettel megírt munka alapos áttanulmányozására, nemcsak olvasására. A mű dr. Machnyik Andor szerző saját kiadásában Spitzer Sándor cég, Komárom nyomdájából került gondos kiállításban a könyvpiacra.

Ivánfy Géza

Hevessy Sári: SÁRBILINCSBEN. — Versek. — Hid kiadása, Nyitra, 1936.

Egy kisvárosi leány a falu megértés nélküli magányában, mint ahogy ő nevezi „sárbilincsben", verseket ír. Ebben a mondatban mintha akaratlanul lebecsülés lappangana. Holott nem több és nem kevesebb, mint a tény egyszerű megállapítása. Szükséges ezt megmondani, amikor Hevessy Sári verseskönyvéről emlékezünk meg. Ez a verskötet úgy külső kiállításban, mint tartalmát tekintve tipikusan magán viseli a kisvárosi jelleget. A szerzőnő világa ugyanolyan szűk, mint a kisvárosé , melynek magánya és szeretettelensége miatt szenved. Ám Hevessy Sári még ezt az amúgy is szűk világot sem öleli fel egészen, csak annyit ragad ki belőle, ami a faluból és az életből hozzá eljut. A falut hiába keresed itt és emberi arcokat, sorsokat is hiában keresel. Helyette egy csomó hangulat, érzés, ellágyulás tör feléd, de az aztán va