Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-06-01 / 6. szám - Reményi József: Bret Harte

akart hangsúlyozni, közhelyes, amikor magának a kalandnak levegője szembehelyezkedhetett volna a közhely unalmával. Nem az a baj, hogy oiyan aranyásókról irt, akik sohsem léteztek; az a baj, hogy ezeket a soha nem létezett aranyásókat nem tudta igazán meggyőzővé tenni. Humorja, ha sikerült is, hajlandó színfalhasogató méreteket ölteni, s valahogyan azt az érzést kelti, hogy nem ösztönéből eredt, hanem a témával kötött Írói házasságának törvénytelen lelki gyermeke. S aranyásóinak nyelve a látszólagos élethűség ellenére nem a tapasztalattól megfigyelt igazi nyelvük. Ha alakjai csak a képzelet világában éltek volna, akkor nyelvük ellen nem lehetne kifogást tenni; de az iró a valóság és a valószínűség festésére törekedett, s sem a képzelet, sem pedig a valóság lélektanát nem elégítette ki.

Mindezek a fogyatékosságok megakadályozták Bret Harteot abban, hogy realizmusával akár a művészet, akár a tapasztalat valóságát szolgálja. Az aranyásók hangjából kirobbanó átkot nem tudta megírni; az arany csillogását érintő emberi szennyet nem tudta változatlan érték formájában kifejezni; az emberi önzésnek mohóság felé rohanó szemét, az önzés dühöngő és agyafúrt őrültjeit, akik a férfiasság mázával ámítják a világot, nem tudta élőkké varázsolni. Nem ismerte a lelki csalánt, amely a sors bőrén tűzzel ég, s a farkasszemet néző embert is csak félig látta meg. A rongy embert nem fedezte fel a maga egészében, mert hiszékenysége megakadályozta az éleslátásban. Viszont az emberi hősiességet sem tudta úgy megrajzolni, a fuldokló önzésből kisurranó fegyvertelen erkölcsi szépséget, az álmaiban gazdát cserélő emberi vágyat, hogy elhitető erejének behódolhatnánk. Realizmusa érzelgős, romanticizmusa megbízhatatlan.

S mégis az az iró, akit nem szabad a kritika tárgyilagosságával kirekeszteni érdeklődési körünkből. Az a körülmény, hogy ennyire kiköveteli a kritikát, azt mutatja, hogy jelentőségét elhallgatni nem lehet. A kimondott rossz iró műveinek jelenlétében lehűl a kritikai érzékenység s csak szánalmat kelt. Bret Harte iró volt, aki közepes műveivel is