Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-01 / 1. szám - Marék Antal irodalmi szemléje. Darkó István: Égő csipkebokor

dóm képzelni." „Törünk, de nem hajiunk" — mondják az öregek. Kinek van hát igaza, kérdi rémülten az olvasó, vájjon megoldás-e, hogy Bártfay József adóssága és könyelmü élete miatt öngyilkos lett s erről a vita hevében érkezik a távirat? Kit igazol ez, az öregeket-e vagy a fiatalokat, a háborut-e vagy a prevratot? Az író újra adós maradt a felelettel. Minden égető probléma elvész az elfulladó gondolatok tömegében, az író heves és botladozó mondanivalóiban. Minden azonban nem bűn s nem hiba. Ezeket a problémákat egyelőre csak megközelíteni lehet, de nem megoldani.

Közben forr a sűrű vérű, eszes, miniszterrel ebédező, fellegekkel nyargalászó Body Gyuri sorsa. Olykor szinte kiesünk életének folytonosságából, nagyobb események is adódnak. A végzet ugyanis ott leselkedik sötéten élete mögött. Sűrűsödnek az események, drámai feszültséggel telnek meg a sorok, az író szinte drámai erővel építi és teszi elfogadhatóvá Bódy Gyuri sorsának sötét beteljesülését. Nem véletlen, hogy Bódy Gyuri megérezte a falak megmozdulását feje felett s katonapajtásával félelmetes mulatozásban búcsúzik álmaitól. „Jajj, de mekkora bolond vagyok" — jajdult és gúnnyal nevetett is magában. — Milyen emeletes bolond vagy, szavaló Bódy. Ami Edittel, második szerelmével történik, az már szinte nem is fontos. Az ügyvéd leánya földbirtokosnak hiszi, mert omladozó sorsát hazugsággerendákkal támasztgatta immár s ezzel az erkölcsi alapot is kirángatta rokonszenves alakja alól. Sötét nagy mulatozásából szégyenkocsiba kerül. Nem ellenkezik. — Megérdemeltem, mondja. — Letagadtam magam. — Ezzel Gesztetéről elindult élete visszakanyarodik Gesztetére.

Nem volt más bűne, mint az, hogy bekivánkozott egy társadalmi osztályba, amely ízlésben, szemléletben, felfogásban évszázadok behozhatatlan előnyével elhúzott az ő osztályától. Bár ez a beállítás érdekes politikai következtetések magvát hordja magában, az író nem él ezzel a lehetőséggel. Annál inkább alkalmat talál arra, hogy a ma emberét megszólaltassa s a legjellegzetesebb szlovenszkói magyar problémák első akkordjait megüsse. Darkó István regényében végre felszabadult a szlovenszkói magyar epika zsilipje, hullámverésében remélhetőleg nem fullad el az örök humánum felé jajduló emberi kiáltás.

Jankovich Marcell: Hangok a távolból. Franklin kiadás.

A Hangok a távolból tulajdonképpen sorrendbe szedett útirajzok. Az utazások valóságos kereteit azonban mese