Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-06-01 / 6. szám - Kenedy Erzsébet: A parittya

parittyával, hogy minden áron lőni akart... Guszti koldus lett, míg neki az élet mindent megadott, amit kívánt.

Mellében még izgalom hullámzott, de szívében már megbocsátás honolt.

Csak most jutott eszébe, hogy a nagy esőben az udvaron hagyta a lovakat. Csak az oldalszíjjat oldotta meg rajtuk, sietett be átázott ruhával, hogy Gusztit küldje kifogni. Biztosan megörül, hogy el nem adta őket, a zsidó rossz vevőt hozott, inkább visszajött velők. Az öregek visszamaradtak, maguk hajtják haza az új teheneket.

Nem mozdult, ült és várt. Várt jó sokáig, míg mindketten bejöttek. Arcuk boldog kifejezését halálos ijedtség váltotta fel, amint őt meglátták. És Vince ekkor megsajnálta testvérét.

„Meggondoltam magam Guszti, nem adjuk el Huszárt és Csillagot. Maradjanak kezed alatt, amíg akarod. A teheneket apa eladta, hoznak helyettük másokat. Fogd ki a lovakat, ott állnak a szín előtt. Nagyon át voltam fázva, bejöttem, hogy Téged küldjelek kifogni. . . ."

És ezentúl mindig látta Vince, hogy lesi Kati a fiú szavát, hogy fő®i kedvenc ételeit. Azt is eltűrte, hogy elmaradoznak egy-egy félórára az istállóban fejés után. Látt? és szótlanul tűrte.

*

Munkahivatalt állított a kormány és a sok ember, aki évek óta hiába nézett munka után ott jelentkezett, hogy csoportokba összeállítva mehessen a francia bányavidékre vagy a délamerikai telepes munkálatokba.

Vince karácsony hetében bement a városba meleg báránybőr kabátot venni, a régi már egészen kiszolgált, Bélése kikopott egész a puszta bőrig, a súlya a vállakat húzta, de meleget már nem adott. Édesapja katona kabátjából készült, ki még Przemysl alatt viselte.

Estére már az újban jött vissza. Megmutatta apjának és zsebéből írást vett elő: „Nézze csak apám, mit hoztam magamnak. Megyek Franciába, itt az irás róla!"

Apja okulárét tett az orrára és lassan, figyelmesen elöl-