Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-06-01 / 6. szám - Gútay Alajos: A zsinór

megállt előttem, s mint valami őrült ordítja, amit kérdezni akarok.

A hibára vagy kiváncsi? Hát megmondom. A blúzodról hol a zsinór?

Főhadnagy úr...

Amelyikkel szabadságra mentél!

Főhadnagy úr... —

Semmi... hallgass. Korán tűzted ki magadnak! —...

Máskor ilyet ne tégy te... te... poros, zöldfülű. Most mehetsz, többet ne jöjj le a hívásra.

Igenis főhadnagy úr.

A lépcsőm felfelé rohanva könnyet töröltem ki szememből, s mire felértem, valami fényesség mondta bennem: igaza volt: a zsinórt nem érdemeltem.

S mint hálóból szabadulva, felfrissültem nyújtottam ki tagjaimat ágyamon. Nagy békesség járta át a szívemet, s úgy gondoltam, még ma este végetér a világháború.