Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-01-01 / 1. szám - Rácz Pál: Testvérharc
Miska kiugrott az ágyból és készséggel segített. Tamás felült és kíváncsian figyelt be a szobába, ahol a mostohája fájdalmasan nyögött. — Te, Misi! Miért nyög mama? Az inas nevetni kezdett. — Azért, mert nehezen születik a testvéred. — Már elhozta a gólya? — Még nem. Azért jajgat a mesterasszony. Tamás magába mélyedt. Az apjára gondolt, aki őt olyan félve, olyan titokban szereti. — Te, Misi! Szeretni fogja apa ezt a kis testvérikét? — Hát hogyne! — Jobban, mint engem? — Biztosan jobban ... Tamás elhallgatott. Szemével erőlködött, hogy átüsse a sötétet. A torkát fojtogatta valami. — ... Hát miért fogja jobban szeretni? — Mert az övé. — Hát én nem vagyok az apáé? — Az övé vagy, de már neked nincsen anyád... Tamás úgy érezte, bele kell markolnia a Misi torkába, hogy hallgasson ... A szobából ismét jajgatás szűrődött ki az ajtón. A macska már a konyhaablakon kapargált és keservesen nyávogott. — Nyau ... nyau ... — Eriggy az ördögbe! — szólt Miska és aludni szeretett volna. Tamás nyitott szemmel feküdt. Az élőbb még száraz volt az arca, aztán lassan megnedvesedett. Belső sejtés tolakodott ki a szemén, hogy most valamit, valami igen nagyot el fog veszteni. A szobából ekkor hallatszott ki az első gyereksírás. Fuldokló sírás volt ez. Tamás nem bírta. Minden indulatát szabadjára engedve bőgte el magát a sötétben. Hangosan, üvöltőn sírt. Belemarkolt az arcába és lábával az ágy végét rugdosta.
