Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-05-01 / 5. szám - Manga János: Ipolyvölgyi és csallóközi népdalok

MANGA JÁNOS:

IPOLYVÖLGYI ÉS CSALLÓKÖZI NÉPDALOK.

A magyarság népi kultúrájának ősi tradícióit semmi sem bizonyítja jobban, mint a magyar népi dallamkincs évszázados termékének összessége. A dalolás minden magyar embernek lelkivilágában gyökeredző természetes ösztöne, melyet a XI—XlV.-ik század viszontagságos esztendei sem tudtak kiirtani, sőt a török-tatár népek itteni vándorlásaik alkalmával inkább felújították a magyar népzene régi, keleti, alapelemeit. A magyar népdalok a magyarság évezredes zenekultúrájának és irodalmi kultúrájának bizonyságai, melyek megőrzése és ápolása nemcsak zenetörténeti szempontból, hanem általános kultúrszempontból is kívánatos, sőt igen fontos.

A népdal egészen a XlX.-ik század végéig mostoha gyermeke volt a magyar kultúrának. A század elején Petőfi volt az, aki költészetében helyet ad a népköltés gyöngyeinek is. Ma már nagyon nehéz megállapítani, hogy Petőfi mely szövegét vette át a nép, vagy viszont melyik költeményének tartalmát vette Petőfi a népdalokból. Ha a népdalgyűjtések alkalmával használatos kérdező módszerbe nem csúszik tévedés, akkor Petőfi „Alku" cimű költeménye szintén egy népdal töredéke. A „Juhászlegény, szegény juhászlegény..cimű minden magyar vidéken ismert népdalt több helyen, eddig öt változatban jegyeztem fel, melyek közül legegységesebb az alábbi. Fonográfhengerbe énekelte Kovács Alojz 79 éves medvei földműves, aki — elbeszélése szerint — gyermekkorában nagyapjától tanulta.

Odakünn a hegyek oldalába

ÜT két juhász fekete subába.

Míg így itten ketten beszélgetnek. Azt mondja a gazdag a szegénynek:

Hallod-é, te szegíny juhász legíny. Tele pénzzel itt van ez az ersziny, Megveszem a szeginysíged tőled, Rájadásul add a szeretődet.

Ha jaz a pénz vóna csak foglaló, Még száz annyi meg a borravaló, A világot adnák rájadásnak. Szeretőmet mégse adnám másnak.