Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-05-01 / 5. szám - Nagy Barna: Képzőművészet Szlovenszkón

képben, mely nem lesz üres pátihosz, de maga lesz a valóság s egyben hit egy szlovenszkói egységben, melyben eltörpülnek a pártok küzdelmei egymással. A szlovenszkói művészetnek erős harcot kell vívnia a konzervativizmus ellen is, mely veszedelmet lát még a művészetnek újszerűségében is. Vagy ez csupán beidegződöttiség? Lehetséges. A társadalom konzervatív rétege művészileg és világnézetileg is a neobarokkon keresztül lát, neobarokkra építi házait — s általános felfogásait is. Valóban, ez csakis egy beidegződöttség lehet, hiszen a művészei haladása a fokozatos fejlődésnek láncsorozata s lelki motívum is mindig egy és ugyanaz: az Isten képére alkotott ember lélekcsodálása. De térjünk át sokkal prózaibb területre. Beszéljünk a giccsrajongásról. A közönség nagy százaléka a giooset kedveli, giccset vásárol s a giccskereskedők ennek ellenére büntetlenül ronthatják a közízlést. Van-e nálunk művészi értelemben vett tömegízlés? Nincs. De hát hol is tanult volna meg közönségünk művészileg látni? Talán az iskolákban? Sajnos az iskoláinkban az esztétikai nevelésre kevés súlyt fektetnek, pedig az igazi művészi látásnak a pedagógiai értéke ifelbeosülhetetlen, mert az elsősorban is lelki nemességre nevel. De van a közönségnek egy másik rétege is, azz amely tud látni és saját lelki szükségleteinek a kielégítésére szívesen vásárolna képet, de nem teheti, mert mázsás súlyként nehezedik vállaira a szociális nyomor.

Ezekután senki sem fog kételkedni abban, hogy gazdasági jólét nélkül nincs művészet. Gazdaságilag megalapozatlan tömeg nélkül nincs egységes szempont s nincs egységes művészi látás. Nincs vásárló közönség s nincs művészi meggyőződés. De hát a kritika, kérdezhetnék sokan, miért nem cselekszik a kritika? Valójában a kritika sokat tehetne. De Szlovenszkón igen kevés kivétellel van-e egészséges kritika? Nálunk elsősorban is pártkritika van, de nincs igaz mű