Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-05-01 / 5. szám - Nagy Barna: Képzőművészet Szlovenszkón

venszkón ilyen egységesség egyáltalán nincs is. Miért? Elsősorban azért, mert az itt élő magyarság gazdaságilag megalapozatlan. S amíg a megalapozottság Szlovenszkón hiányzik, csak igen nagy óvatossággal beszélhetünk u. n. szlovenszkói magyar művészetről. Gazdasági, egyéni és tömegfüggetlenség? Művészet? Kérdezhetné a közönség. Pedig bizony normális gazdasági élet nélkül nincs művészet. Elsősorban is ez irányítja annak fejlődését, sőt megszabja életképességét is. De mennyire sok ágazata van a gazdasági megalapozatlanságnak, mely elnyomja a kultúrák fejlődéséit, tehát ugyanúgy a művészetét is! Itt van mindjárt a művésznyomor, mely oly nagyméretű, hogy művészeink kénytelenek giccselni, ha egyáltalán valahogy meg akarnak élni. A művészt kifárasztja a kenyérharc. Milyen lehet lelki konstrukciója, mely művészi hovátartozását megszabja? Valószínűleg igen bonyolult, mert hiszen világnézetileg sincs szilárd felfogása s aki ezt végtére mégis eléri, akinek kenyérharcok után szilárdul meg a világnézete, az rendszerint a szélső baloldal kifejezője szokott lenni. Szlovenszkón kialakult az a helyzet, hogy a művészetet a politika szolgálatába állították. A politika kisajátította magának a művészet irányítását. Pártoknak vált propaganda eszközéivé. Ez olyan nagy hiba, melyet a művészet komolysága nem bír el. A művészet egy pártnak sem lehet propaganda-eszköze, mert az akkor már nem is tiszta művészet. A mi művészetünknek az egységes szempontú helyi viszonyokhoz kell idomulnia, a romantikát lan néphez, s munkástömegeinkhez, mint nemzetünk mozgató erejéhez. Csak ennek a művészetnek van nálunk pillanatnyilag létjogosultsága. Ez a művészet oly tiszta lesz, mint amilyen tisztának és igaznak kell lennie annak a magyar népiéleknek, mely most csak elgondolásunkban él homályosan, de bíztatóan és meggyőzően, melyben feltétlenül hinnünk kell. Kisebbségi sorsunkat meg kell rajzolni oly