Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-05-01 / 5. szám - Nagy Barna: Képzőművészet Szlovenszkón

venszkón ilyen egységesség egyáltalán nincs is. Miért? Elsősorban azért, mert az itt élő magyarság gazdaságilag megalapozatlan. S amíg a megalapo­zottság Szlovenszkón hiányzik, csak igen nagy óvatos­sággal beszélhetünk u. n. szlovenszkói magyar művé­szetről. Gazdasági, egyéni és tömegfüggetlenség? Művészet? Kérdezhetné a közönség. Pedig bizony normális gazdasági élet nélkül nincs művészet. Első­sorban is ez irányítja annak fejlődését, sőt megszabja életképességét is. De mennyire sok ágazata van a gazdasági megalapozatlanságnak, mely elnyomja a kultúrák fejlődéséit, tehát ugyanúgy a művészetét is! Itt van mindjárt a művésznyomor, mely oly nagymére­tű, hogy művészeink kénytelenek giccselni, ha egyál­talán valahogy meg akarnak élni. A művészt kifáraszt­ja a kenyérharc. Milyen lehet lelki konstrukciója, mely művészi hovátartozását megszabja? Valószínűleg igen bonyolult, mert hiszen világnézetileg sincs szilárd fel­fogása s aki ezt végtére mégis eléri, akinek kenyér­harcok után szilárdul meg a világnézete, az rendsze­rint a szélső baloldal kifejezője szokott lenni. Szlo­venszkón kialakult az a helyzet, hogy a művészetet a politika szolgálatába állították. A politika kisajátította magának a művészet irányítását. Pártoknak vált pro­paganda eszközéivé. Ez olyan nagy hiba, melyet a művészet komolysága nem bír el. A művészet egy pártnak sem lehet propaganda-eszköze, mert az ak­kor már nem is tiszta művészet. A mi művészetünknek az egységes szempontú helyi viszonyokhoz kell ido­mulnia, a romantikát lan néphez, s munkástömegeink­hez, mint nemzetünk mozgató erejéhez. Csak ennek a művészetnek van nálunk pillanatnyilag létjogosultsá­ga. Ez a művészet oly tiszta lesz, mint amilyen tisztá­nak és igaznak kell lennie annak a magyar népiélek­nek, mely most csak elgondolásunkban él homályosan, de bíztatóan és meggyőzően, melyben feltétlenül hin­nünk kell. Kisebbségi sorsunkat meg kell rajzolni oly

Next

/
Thumbnails
Contents