Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-05-01 / 5. szám - Nagy Barna: Képzőművészet Szlovenszkón

ményt. Legyen művészetünk maga az élet, a magasabb és tökéletesebb élet. Földműves népünk primitív, alig kultúrált, alig civilizált, de kulturálttá és civilizálttá kell tennünk. Azzá kell tennünk az egységesség, az öntudatosság megteremtésével. Ha ez meglesz, lesz szlovenszkói magyar művészet is.

Eddig csak kerülgettük a témát, habár tudjuk,hogy hol rejlik a problémák gyökere. A nyomorban, a magyar nép szociális helyzetében, a magyar nép európaia'tlanságában. Ezzel elértünk a problémák gyökeréhez s ezek után tisztában kell lennünk azzal, hogy művészetünknek ide kell ívelnie, a barlanglakások, a nyomortanyák, a „fecskefészkek" világába s itt kell meglelnünk azokat a fellobbanáso’kat, melyek jobban bizonyítják magyarságunk emberségességét, mint a korzók és kávéházak naiv világa, mert itt nincs magyar kínszenvedés, nincs meg a tömegnyomorúság megérzése, azé a tömegé, mely nélkül nem vagyunk senkik, nem vagyunk olyan valakik, akik egyáltalán művészetről merhetnénk beszélni. Művészet! Csak annak a szlovenszkói magyar művészetnek van jövője, mely nem gyönyörködtető, nem szemkápráztató, h>anem maga az élet, a mi életünk. Csak ez a művészet tudja összefogni a magyarságot. Ez az egyedüli út, melyen kívül nincsen más. Ez a mi generációnk útja.

A szlovenszkói magyar képzőművészet, igen kevéstől eltekintve, mindmáig nem jutott el a szociális gondolatig, mert az mintegy kötelességszerűen az európai izmus irányelvek követője. Minden izmus végigsöpört már Szlovenszikón. Nálunk ugyanúgy meg van a klasszicizmus kivirágzása, mint a legmodernebb irányoké is. A szlovenszkói magyar művészet nem szlovenszkói, hanem inkább európai, habár ennek az európaiasságnak csak kevés kivétellel érte el az első lépcsőfokát. Egyipár „européer művészünk" mellett a nagy százalék az átlag színvonalán mozog, mert nem tud az egységesség nyomába szegődni. Hiszen Szlo-