Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-05-01 / 5. szám - Szíjj Ferenc: Az ötödik gyermek
— Akkor annál inkább meg köll tartani a szigeti kertet. Ez a friss levegő tartja tisztán a tüdőt. Ide köll kijönni a nemzetes uramnak minél gyakrabban. Majd meglátja, hogy elmúlik a nyavalya. Jókay József elimélázva folytatta a beszélgetést: — Ki tudja? Mostanában sokszor igein nyugtalan az alvásom is, ha elalszom is, olyan különös álmalim vannak. A révész érdeklődéssel vetette föl a fejét. — Mondja el nemzetes uram, mit álmodott. Tudok valamit a jelentésükhöz. Az urak sok tudományt olvasnak ki bőtökből, de nem tudják leolvasni a szelek suttogásából, a vizek locsogásából, a csillagok járásából, amit azok beszélnék. Én nem értem a böt'üírást, hanem az álmokból tudok olvasni. — Badarság, — gondolta magában a jogtudós Jókay József, hanem azért csiklandozta a Kíváncsiság, mit fog ez az egyszerű, írástudatlan, a természetben élő, babonákban gondolkozó ember mondanli? — Azt álmodtam a múlt éjszaka, hogy itt az alsó kertben öt almacsemetét ültettem el. A két első megéledt és szépen felnőtt, a következő kettő azonban hamar kiveszett. Hanem a legutolsó, a legifjabb csemete igen nagy lett, hamar élhagyta a többieket a növekedésben. Aztán úgy tele volt virággal, hogy a csodájára jártak az emberek. Olyan volt már, akár egy bokréta, de még mindig hozta a szébbnéHszebb virágokat. Annyi volt rajta a virág, hogy egy egész kertre való fa sem hoz többet. A révész komoran nézett a Duna apró hullámaiba, amint azok az alkony oszladozó fényében csillogtak. Aztán miikor a fiskális úr elhallgatott, hüimmögve megszólalt. — Nemzetes uram sokat gondolkozik most erről a kertről, mert az árvíz kárt okozott benne. Pedig szereti ezt a kertet. Ezért dolgozik ez a kert a fejében akkor is, mikor alszik. De nagyon szereti a kis cselédjeit is,
