Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-05-01 / 5. szám - Szíjj Ferenc: Az ötödik gyermek
hát azok is belejátszanak az álmába. Mert az az öt almai a a gyerekeket jelenti. A fiskális úr ellenkezni próbált: — De nekem csak két gyermekem van. A révész nem jött zavarba: — Az az a két megeredt fa. A két csenevész fa pedig az a két kis fiú, aki már meghalt. — Még így is csak négy! — Az ötödik meg ezután fog jönni. A nemzetes úr erre már bosszús lett. — Elmúlt má.r annak az ideje, szólt egy türelmetlen kézmozdulatot téve. De a révész nem engedett az ő igazságából. — Java korabeli fának jobb ám a gyümölcse. Vigyázzon rá nemzetes uram, az az ötödik gyerek lesz majd az a csudamód virágzó nagy fa. Jókay József elmosolyodott. Arra gondolt, hogy most mindjárt zavarba hozza a révészt a tudományával: — Csakhogy tovább i,s van ám. Nincs ám itt még> vége az álomnak. — Léhet, — szólt a révész rendületlen komolysággal. De ha tovább is van még, annak is meg van a jelentése. Most már mulattatta a dolog a fiskális urat. — Úgy volt tovább az álom, hogy hirtelen jött egy irtózatos nagy felhő s abból olyan jégverés zuhogott le az egész szigetre, hogy mindent elpusztított. Nemcsak a virágokat verte agyon, hanem még a fáknak a háncsát is lefejtette, mintha szekercével faragták volna le. Siralom volt az egész tájék, letört ágaik, lepaskolt virágok, agyonvert madarak mindenfelé és a jég úgy ellepte a földet, mintha téli1 hó esett volna, pedig nyár közepe volt. Hanem az én fám úgy állott tovább is, mint azelőtt, telisdedteli virággal. Egy galya le nem tört, egy virágja le nem esett. Hát ezt a csodát hogy fejti meg öregem? — No nem olyan nehéz dolog. Az az ötödik gyerek
