Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-05-01 / 5. szám - Szíjj Ferenc: Az ötödik gyermek

oldalán lúgosnak készülő szőllővesszők mind megkúszálva, kötelékeikről leszaggatva, megtöredezve feküdtek az iszapos földön s az út végén álló kis faházat is megrongálta egyesült erővel a szél meg a hullám. Az egyik ablak zsaluját letörte s néhány oldaldeszkát is kinyomott helyéből a víz, a kis házikó északi sarkán pedig úgy alámosta az oszlopgerendát, hogy az egészen meglazult.

Jókay uraimat nagyon elkedvtelenítette ez a látvány. Vissza gondolt a kárba veszettnek látszó sok vesződségre és úgy érezte, hogy mégis elhibázták ezt a kertvételt. Mikor négy évvel ezelőtt, 1819-ben a város kiparcellázta ezt a senki szigetének látszó limbust, füzes, rekettyés vadont, mindenki sietett ott kertnek való területet vásárolni. Ez volt a divat, öik is vettek két darabot, több mint fél magyar hold mindenik, 110 forint volt az ára az egyiknek, 105 forint a másiknak. Lám mennyi pénzt belefektettek már a megvételbe is, hát még a rendbehozás, beültetés mennyi pénzt elnyelt!

Szerencse, hogy akkor volt annyi készpénzük. Nem az ügyvédkedésből ugyan, mert annak jövedelméből elég volt megélni. Hanem akkortájban kapott 1250 forintot hozományképen. Mert akkor nem előre kérték és adták a hozományt, hanem amikor már meggyőződhettek arról, hogy a vő megérdemli, özv. Pulay Dáviidné asszony is bizony csak a leánya házasságának nyolcadik esztendejében adta ki a hozományt.

Hanem az a pénz elfogyott azóta. Hiszen drága az élet a városban, sok pénz kell a családra is. Négy gyermek született már, kettő el is halt közülök. Az életben levők meg növekednek. Károly már tíz éves, Eszterke nyolcadik évében van, mindig többe és többe kerülnek. Nem lesz káirlbaveszett pénz, amit rajok fordítanak. Hanem ezek a kertiek bizony olyanok, mint a rossz gyermekek, sose adják vissza még a kamatját