Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-05-01 / 5. szám - Morvay Gyula: Fiú a tavaszban
— amiről akarsz! — semmi sem jut eszembe — pirult Joákim. — hol vetted ezt a szép papirt, amivel könyvedet becsomagoltad? Ilyen narancsszínű papirt még nem is láttam. Hol vetted? — itt vettem az. üzletben. — nem igaz, itt nem is lehet ilyet kapni. Hol vetted? Joákim idegesen ült helyén és szeretett volna hazamenni. Az a narancsszínű papír is a 67-es vonat vagonjaiból volt. — no, megyek haza. Majd holnap folytatjuk. — hol vetted a papirt, mert én is szeretnék olyant venni. — nem mondhatom meg, mert becsuknának érte! — csak mondd meg egész bátran. Én nem vagyok spicli! Joákim elmondta, hogy hogyan raboltak ki az egész vonatot, ő is ott volt és vitt, amit csak látott, mert édesapja is, meg az egész falu népe bíztatta őt erre. De mindenki vitt, amit ért. Ha valakit be fognak csukni, akkor az egész falut be kell majd csukni. Egyre nyugtalanabbul beszélte, hogyhát ő nem tehet róla és hogy Irma sehol ne szóljon, mert édesapja bajba kerülne, pedig egyszer már ott állt a falnál, fejbe akarták lőni. Ha ez is kitudódna, akkor nagy baj lenne a faluban. —- ne félj, nem vagyok spicli, mit félsz annyira? Talán spiclik vannak az osztályban? — igen, ketten is vannak, azok mindent bemondnak a tanároknak. — és mért nem rúgjátok ki őket? Miért tűritek meg? — nem rúghatjuk ki, ők is gimnazisták! — no, majd ha bemegyek vizsgázni, majd én megtudom, hogy ki ott a spicli és majd én megmondom neki a magamét; — te sem tudod, hogy ki az. — majd kikutatom! így beszélgettek, amikor az öregasszony jött. Kávét hozott és Joákim is megitta a magáét. Mikor az utolsó falatokat nyelte, Irma kiszaladt, behozta kis pénztárcáját és megkérdezte, hogy mivel tartozik, mert édesapja azt mondta, hogy ha valaki segít neki, azt rendesen fizesse ki. — mivel tartozunk? — én nem kérek semmit, a tanár úr is megharagudna. Azt mondta, hogy az lesz az enyém, amit kapok. — tessék húsz korona, elég lesz? — köszönöm szépen, elég, nagyon elég. Holnap is eljövök. — várom! Joákim hazament. Húsz koronát kapott, ebből már megadhatja a görög tanár öt koronáját, a többit meg elköltheti,
