Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-01-01 / 1. szám - Tersánszky J. Jenő: A mintaalkalmazott
ménynek érezte Sármány úrtól... Nahát! Ez is formája a kíméletnek! * Megjegyzem, az ilyen parancsainál Sármány úr anynyira ügyel a látszatra az irodában, hogy mikor a sárga papír van kiadva a géphez a szekrényből, hát nemcsak a gépírónőnk, de az egész iroda szigorúan tartozik ragaszkodni a sárga papír használatához. Sármány úr maga is gépel sokszor. Én is sokat gépelek. Még Náci bácsi is lepötyögtet egy-egy utalványt. De mindenki csak a sárga papíron. A másik drágább papírhoz senki sem mer nyúlni, bárha ott áll előttünk. Persze nagy különbség egy-két sort lekopogni nekünk a sárga papírra, vagy pedig egész irástömegekhez venni igénybe a sárga papírt, mint szegény gépírókisasszonynak. * A szituáció, gondolom, teljes most már az értésre. Máma délelőtt nyugtát kellett kiállítanom egy üzletfélnek délutánra. A fene meg vette észre, hogy a kiadott sárga papír helyett, jóminőségű fehér papírból dugok ibe a gépbe. Nos, éppen, mikor már a dátumnál tartok a nyugtánál, a főnök ordítása ugraszt föl a gép mellől: — Doktor úr! Halló kérem! Mi történik? Csak az, hogy Juoika éppen most érkezett meg az irodába. Rendeléseket hozott ügyfeleinktől. A rendelések szövegét nem lehet nálunk nyomtatványra tenni, mert annyira különbözőek a föltételek. A főnök led'iktálja a gépírónőnek gyorsírásra a rendeléseket és aztán a gépírónő legépeli őket. Ezt tette Juclka is előző délután vagy harmincöt rendeléssel. És most ezen tört ki a patái! a. Mert Jucika a rendeléseket a sárga géppapír félretevésével igenis fehér papírra gépelte. Nem lázadás volt ez szegény Jucikétól az irodai fe
