Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-04-01 / 4. szám - Rádió

bírják a tanulók követni, mert ugyanazon hang huzamos hallgatása semmi más érzéktől nem támogatva álmosító hatással van rájuk. Ugyanígy vannak a szavalatokkal is. Különösen megkapó költeménynek kellene annak lennie és valóban isteni tehetséggel megáldott szavaiénak kellene azt a mikrofon előtt előadni, hogy a gyermekek ne ásítsanak és ne igyekezzenek egymással huncutkodni unalmuk elűzésére szavalat közben. Persze a tanítók mindent megtesznek a külső fegyelem megőrzésére és ezáltal közvetve a figyelem ébrentartására, de rendszerint csak az előbbi sikerül úgy — ahogy, mert a gyermekek ak'kor is inkább a fegyelmező tanító pillantását és mozdúlatait figyelik, mint a rádiószavalatot.

A zene és ének kellemesen hat rádión keresztül és azt "szívesen hallgatják is a gyermekek. Túlzás volna azonban zene- és énekszámokkal tömni tele a műsort, mert hiszen, ha zenével akarjuk szórakoztatni a gyermekeket, ahhoz sokkal jobban megfelel egy gramofon.

A rádió azt nyújtsa az iskolának, amit csak a rádió tud nyújtani! Amit egyegy iskola önerejéből nem tud megvalósítani, vagy amihez vidéki helyzeténél fogva nem juthat hozzá. Oly művésziesen kidolgozott oktatási és nevelő célzatú témák foglaljanak helyet a műsoron, melyek elég értékesek ahhoz, hogy valamennyi iskola meghallgassa. Az iskolarádiónak kell pótolnia részben még a hiányzó szlovenszkói ifjúsági irodalmat is.

Aktuális hírek, amennyiben azok oktató vagy kimondottan nevelő hatásúak, szintén kapjanak helyet az iskolarádió műsorán.

Nagyon fontos, hogy mindezek milyen formában, vagy irodalmi műfajban legyenek feldolgozva? Az eddigi tapasztalatok alapján határozottan mondhatom, hogy lehetőleg ne monológ-szerűen. Leginkább alkalmas a dramatizált forma, de annak sem a színjátékszerű válfaja, hanem az ú. n. hangjáték, mely igyekszik teljesen alkalmazkodni a rádió sajátos lehetőségeihez. Üj műfaj ez, melyet úgy termel majd ki a rádió, mint a mozi kitermelte a legtökéletesebb némajátékokat.

Az iskolarádió másik összetevője a hallgatóság és a felvevő készülékek. Természetes, hogy az iskolarádió fejlődésében az volna a leghatalmasabb lépés, ha minden iskolába, minden osztályba bevezetnék. E téren mostanáig nagyon rosszúl állunk. A magyar iskoláknak csak elenyészően csekély hányada van elláiva felvevő készülékekkel. Sok helyen a tanító saját rádióját viszi be az iskolába, de a meg nem felelő készülék kellő számú hangszóró nélkül nem nagy előnyt nyújt.

Sajnos olyanok is vannak,