Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-04-01 / 4. szám - Rádió
kik nehezen akarják belátni, hogy az iskolarádióra szükség van. Ezek nem akarnak haladni a korral, nem látják be, hogy a tanító nem lehet lángész, ki a világ minden dolgáról, jelenségéről egyformán van tájékozódva és egyforma élvezetesen tud mindenről beszélni. Pedig a rádió sok oly téma megoldásában nyújt segítséget, melyre a tanító egyedül nem képes. Sokszor ismertet meg oly dolgokkal, melyekre a tanító nem is gondol, vagy melyek előtanulmányozásához se ideje, se eszközei nincsenek. A rádió részben az utazás tapasztalatait is pótolja. Túlzott követelményekkel azonban a rádióval szemben sem szabad fellépni. A rádió csodálatos találmány ugyan, de nem Isten, hogy egy csapásra mindent megoldjon. Rádióhallgatásra is nevelni kell a gyermekeket. Egészen kicsinyeknek, kb 8 éves korig nem sokat ér, mert az ilyenek még a mesét is főkép csak a taglejtésekből és arcjátékból értik meg. A hallgatóságnak tehát jelen esetben az iskoláknak cselekvőleg kell belekapcsolódniok az iskolarádió munkájába úgy, hogy állandóan véleményt, bírálatot küldenek be a stúdióba, mely így nem élne légüres térben hanem folytonos kontaktusban állván hallgatóságukkal, tápot kapna a programm folytonos célszerűbbé tételére. A rádióban a tudomány és technika oly hatalmas fegyvert adott a kultúra terjesztőinek kezébe, hogy annak beszerzése minden áldozatot megér. Mint ahogy a nagyhatalmi versengésben lemarad az az állam, amely nem igyekszik a tudomány legújabb eredményeit hadászati célokra felhasználni, úgy elmarad kultúrában és gazdaságilag is az a nemzet, mely nem látja el magát kellőleg a kultúra fegyvereivel, mert a gazdasági boldogulás is a kultúra függvénye. Nekünk, kisebbségi sorsban élő magyar pedagógusoknak mindent meg kell tennünk, hogy e ránk bízott nemzedék az élet versenyében le ne maradjon. De a magyar társadalom minden rétegének is öszsze kell fogni, hogy lehetővé váljék az összes magyar iskoláknak rádióval való felszerelése.
