Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-01 / 1. szám - Tersánszky J. Jenő: A mintaalkalmazott

három hónapi időtartamot. Talán még ezt a rekordidőt is leveri.

Ezzel szemben a ikét heti próbaidő utolsó napjainak tünetei arra vallottak, hogy debizony: nem! Sármány úr nem kegyelmez ennek a bájos, cuki lánykának sem.

De pletykát ne kívánjanak tőlem annak okáról, hogy Sármány úr minek nem mutatkozott kegyesebbnek Jucika iránt? Ez az ő egészen privát ügye.

Én csak magát a tényt konstatálom, hogy Sármány úr Jucika ellen már megtette a kiakolbolítási eljárás kezdő lépését.

Sármány úr az iroda szigorúan zárva tartott szertári szekrényéből két nappal ezélőtt kiadta a sárga géppapírt.

Ez a sárga géppapír olyan érthető szimbóluma a gépírónőnk elbocsátásának, mint a kereszt a temetésnek, a fehér zászló a kapitulációnak, a kiöltött nyelv a csúfolkodásnak, a címer és korona a nemeségnek stb.

*

Ugyanis évekkel ezelőtt Sármány úr cégjegyzéssel ellátott papírt rendelt a géphez. Sokat rendelt ebből a papírból Sármány úr, mert az ügynök olcsón számította.

De az ügynök azért számította olcsón ezt a papírt, mert, mint kiderült, a papír gyalázatosán rossz, teljességgel használhatatlan lett a gépbe. Ronda sárga színe van ennek a papírosnak, vastag és nem is szalad, de úgy foszlik, mint egy piihes dunyha. Nem is szólva róla, hogy a betű is összefut rajta.

Na jó! Annakidején Sármány úr ezt a sárga papírt a szekrény fészkes fenekébe lökte be és már csak kivételes alkalmakkor vett elő belőle egy-egy rizsmát. Vagyis ha a gépírónőt ki akarja szekálni az üzletből a papírral, azzal a jelszóval, hogy spórolni kell a drágább géppapírt!...

Ez a sárga papír használata közben már annyira elgyötörte a gépírónőt, hogy kidobatását szinte jótéte