Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-04-01 / 4. szám - Szent-Ivány Géza Dr.: A palóc magyarság ethnikuma

dennel együtt házközösségben éltek. Az asszonyt megbecsülték, de az ősi rendet megtartották s az asszony nem ül le a férfival enni az asztalhoz, hanem állva eszik s a férfi vállán keresztül kanalaz a közös tálból.

Azzal végzem, hogy a palóc névvel az irodalomban először Gvadányi Józsefnek — Az Istenmezei palóc — című 1790-ben megjelent költeményében találkozunk, illetve Mezőkövesd városának egy 1787-ből való tanácsjegyzőkönyvében. Ebben az urától megszökött Nagy Erzsók megfogására adott személyleirása szerint: — Születésére nézve Parádi, alatsony, vastag termetű, gesztenye szín hajú, kékszemű; teljes piros ábrázatú, vígkedélyű, nevetve beszélő palótz, balszemöldöke felett régi forrás vagyon 37 esztendős, papista.