Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-01 / 1. szám - Tersánszky J. Jenő: A mintaalkalmazott

bán magában harminc éve dolgozik. Az üzlettel vette át Sármány úr itten Náci bácsit.

Ö az a bizonyos nélkülözhetetlen pasas, aki mindent tud, mindent elintéz az üzletben. A hivatalos neve: Üzletvezető Úr.

Van két férfi alkalmazottja még az üzletnek, segéd urak címzettel. Azonkívül egy gépíró és telefonkezelő, missiókat járó kisasszony.

Ez a három ember azonban állandóan cserélődik az üzletben. Maximum három hónap, de rendesen két hét az az idő, amit nálunk töltenek.

Fülcsikarást kapok mindig attól az átkozottól, rémségesen, megőrjítően egyforma mondókától, amit Sármány úr, a főnök, évek óta számtalanszor elismétel minden hozzánk belépő alkalmazott előtt:

— Sajnálom! De több, mint félhónapi próbaidőre nem vehetem föl önt és ehhez képest kell önnek is redukálnia fizetési igényeit. De ha beválik ön nálam, akkor ... stb., stb., stb.

Lasciate ogni speranza!... mondanám én a nagy olasz költővel ezeknek az új alkalmazottaknak, a főnököm végszaváéi.

De nincs okom rá és jogom rá. Ezek a szerencsétlenek nem szűnnek meg bízni a Sármány úr Ígéreteiben és Sármány úr bíztatását én nem bírálhatom főiül, mert mondom, hogy én vagyok az az ember, akivel szemben Sármány úr igenis beváltotta a szavát.

Sőt!... Dehát, minek nem kezdem meg végre, in médiás rés, az általam beígért kis esetet?

*

Pont ma van két hete, hogy belépett hozzánk az új gépírókisasszony: Jucika!

Jucika jobb munkaerő az átlagnál. És csinosabb és műveltebb, édesebb kislány az átlagnál. Mikor belépett, meg voltam győződve, hogy Jucika több időt fog kihúzni az üzletben. Talán eléri a mathuzsálemi