Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-04-01 / 4. szám - Marék Antal irodalmi szemléje. Három költő három verseskönyve

pihenés s emelkedés egy tisztultaibb világ régiói felé. A költő megteheti ezt is, minden téma egyformán szívügye. A halhatatlanságé mégis azok a versek, amelyek a mai élet síkjából indulnak el s a maradandóság messzi tájai felé indulnak el.

A kötethez, amely a debreceni Ady-Társaság kiadásában látott napvilágot, a debreceni Juhász Géza írt rövid, de mély gondolatokkal teletűzdelt bevezetőt a költőről.

Urr Ida: NINCS KENYÉR.

Urr Ida Szlovenszkóról származott el. Nincs kenyér

— hirdeti új verskötetének első versében.

Ki folyton folyvást harcban áll: annak szeretni sem lehet, a szeretet élet-elem

s mi hajszoljuk a kenyeret.

Tehát ő is harmincéves. Dolgozó nő. Orvos. Nem csoda hát, ha a kenyérfélén ma első versének első alapgondolata. A női líra elomló rímjei pillanatig sem elégítik ki művészi ambíciót. Többre vágyott s többre vágyik ma is. Ha kötete címlapján nem állana a neve, azt hihetné az olvasó, hogy férfi írta e verssorokat. Nem lágyul el egy pillanatra sem, kemény, dacos líra ez, szinte bántó néha az erős fény, amely az olvasó arcára süt. Magyar ököl az egyik ciklus címe, szinte szokatlan kemény üzenet ez.

A végsőkig állom a sorsom, ha hátrálnék: egy nép hátrálna, no gyertek hát egy elszánt félistennel a legvakmerőbb tiszamenti gátra!

Meg kell mondanunk azonban, hogy Urr Ida lírája még most sem találta meg azt az utat, amelyen elin-