Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-04-01 / 4. szám - Marék Antal irodalmi szemléje. Három költő három verseskönyve

dúlva a legtökéletesebben kifejezhetné magát. Gondolatai vannak s kemény akarata is van azok kifejezésére. De még mindig sok a tétovázás benne. Olykor apró szavak lihegnek s forrósodnak verssé, s ebben a fojtott, szaggatott lihegésben vajúdik a költő lelke. Itt-ott kjöltőietlen sorok is becsúsznak a többi sor közé, például ez:

szívem ötször

sápított:

futni hagytam Dávidot.

(íme milyen parancsoló szükség a rím! A Dávid miatt sápítani kellett.)

A Szent pokol, Urr Ida előbbi kötete jobb és egységesebb költő portréját mutatta, mint ez a mostani kötet. Mindez azonban nem nyugtalanító a költő és hívei számára, hiszen ez a tétovázás újabb lehetőségeket rejteget jótékonyan magában. A hosszas útkeresés után bizonyára Urr Ida is elérkezik oda, ahol nyugtalan lírája megtapad s új horizontok felé terterjeszkedik.