Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-04-01 / 4. szám - Féja Géza: Magyar irodalmi szemléje
De ezek a villanások tökéletesek: a Jákób-család rajza, a szörnyű kispolgári aszály vidéke, a „felsőbb tízezer" fiainak kedves, könnyelmű arca, s a kis Nyilas bibliai „visszatérése", látogatása egy parasztcsaládnál. A széles epikai áradást, melyet néhány Móri-czregényben, annyira megtanultunk becsülni, itt nem látjuk viszont. De nem is ez volt a célja. Egy ifjú lélek fejlődését adja, a mélyből feltörekvőt, az örök ács örök fiát, ki mérkőzni kíván mindenkivel s vigasztaló szép tüzeket gyújt magában: az emberért... Barabás Gyula: DOMÁLDI JEGENYÉK. Regény. Barabás regénye egy könyvkiadóvállalat nagydíját nyerte meg. A bírálók több száz kéziratból választották ki az övét, s ez különös igényeket kelthetne bennünk. Sajnos igényeinket a regény olvasása közben le kell szállítanunk. A könyv nem „rossz" könyv. írástudó ember írta. Csak: reménytelenül jelentéktelen. A két Bolyai sorsáról szól Barabás regénye. Módszere: a mai történelmi regényé: tehát felhígítás. Egykét egészen különálló értéket (Móricz: Erdély, Laczkó: Német maszlag, török áfium, Kós Károly: Varjú nemzetség, stb.) leszámítva, a történelmi regény lett a könynyű irodalmi torna. Végtelen irodalmi hadcsoportok hígítják a jobb sorsra érdemes história lapjait s már „leánykultúrája" is megszületett: az életrajzregény. Az utóbbi még sekélyebb irodalmi patakocska, kiterjedtebb tanulmányokat sem igényel. Barabás regénye e „leányság" hajtása. A Bolyaiak problémája kettős: tudományos és emberi. Mindkettő izgató, mély és megrendítő. Sajnos Barabás mérőzsinórja egyik mélységet se járta be. Intellektuális problémákkal birkózó regény volt az egyik feladat s Barabás e feladatot ügyesen kikerülte. A Bolyaiak emberi tragédiáját pedig a jó riporter módszerével kezeli. Ügyesen, színesen, meleg, magával sodró nyelvvel, de... De a színesség, a külső
