Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-04-01 / 4. szám - Földes György: A virtus
FÖLDES GYÖRGY: A VIRTUS. Vendel még egyet simított a kefével a Cifra fénye^ szőrén. Olyan volt, mint a tükör. Nem hiába készítette már egy hónapja a vásárra. Aztán kivezette, odakötötte a saraglához. Szegény Cifra alig tudott lépni a tőgyétől, mert már tegnap este se fejték meg. A kocsin pakrócba takarva, helyes kis négyhetes borjú bőgött az anyja után. Az istállóból búsan felelgetett neki az anyja, a Füge. Nehéz is azt baromésszel megérteni, hogy miért ér a Cifra egyszeriben száz forinttal többet, ha a Füge borját alája csapják! Vendel fölült a kocsira. Megindultak, komótosan, lassan. Mariska asszony még kiszólt a konyhából: — Cipőt vegyen a Cilinek. Meg tésztakiszúrót. Vödör is iköll a kútra. Meg lepedőnek való vászon, egy vég. A bóltbelit el ne felejtse! Már majd kint voltak a kapun, mikor eszébe jutott: — A sodródeszkám széjjelmegy, azt is hozzon! Meg új csöbröt. De az eszibe tartsa ám! Vendel gazda ráhümmögött. — Hátha nem kel el? — Má, csak vissza ne hozza a cudar dögöt! Öt más tehénnel nincs annyi nyűhölődés, amíg megfeji az ember! Dióőnlő is köll! — Akkor már nem sok pénzt hozok haza az árából! — békétlenkedett Vendel. — Csak arra vigyázzon, hogy ki ne ömeljék a zsebibül! — Olyan tököli még nem vagyok. A somorjai úton megy a sok kocsi. Viszik a lúdakat, malacokat, hajtják a barmot, a csikókat. Ahogy közelednek, mindjobban ellepik az utat; ha ez a sok jó
