Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-04-01 / 4. szám - Bellyei László: Bórembuk

kezem van benne. Bórembuk eleinte visszaküldte a lapokat, később aztán nem küldte vissza. Egynéhányszor piros ceruzával bekereteztük a verseimet. És mindig odaírtam a nevem után: Vili, osztályú tanuló.

Megkértek, hogy a karácsonyi számba írjak valamilyen cikket. Én kaptam az alkalmon. Titánok és férgek címen elmélkedtem a fiatal költő sorsáról. Rámutattam arra, hogy vannak rövidlátó, csökönyös emberek, akik a nagy szellemek útját állják, rájuk akarják kényszeríteni az ő korlátóltságiukat. Az élet, a győzelmes élet azonban mindig a nagy szellemek pártjára áll.

Én Bórembuikot akartam ezzel a cikkel célba venni. Nem tetszett nekem, hogy a szerkesztőség néhány sort hozzáfűzött a mai társadalmi rend tarthatatlanságáról, mely a férgeknek kedvez. Ez nem tetszett nekem. Sokat hallottam már erről a kérdésről, de valahogy nem vagyok tisztában vele, ha az igazat meg akarom vallani. Sőt azt hiszem, Spiegel sincsen egészen tisztában vele, mert ő is mindenre azt mondja, sőt még akkor is a társadalmat szidta, mikor egyszer nagyon illatos libamáj-tízórásiit hozott magával, én a felét elcsentem tőle, mivel azonban ő ezért is a társadalmat szidta, magam sem tudom, miért, de nem mertem neki bevallani, hogy én voltam ... Most azonban különösen nem tetszett nekem a szerkesztőség korrigálása, mert még Bórembuk is a társadalomra fog gondolni és képes rá, hogy nem is fogja magát bűnösnek érezni, pedig én épen azt akartam, hogy rájöjjön végre, mennyire korlátolt és bűnös ember ő énve lem szemben és hogy egy kissé elnézőbb legyen az én hiányos latin tudásom iránt.

Ügy látszik azonban, hogy cikkem célját tévesztette. Bórembuk .egyre komiszabb és kérlelhetetlenebb lett karácsony után és senki nem tudta, mi a célja velünk. Hisz első konferencián az osztálynak csaknem a fele éíbukott. Erősen közeledett a félév.

Egy reggel nagyon dühösen jött be az osztályba.