Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-04-01 / 4. szám - Egri Viktor: A topázköves gyűrű
főnél egyszerre a torkában érezte a szívét. Ott kalapált a szájában és fenn a fejében, a vére majd kinyomta a szemeit. Hová megy? Egy sietős ember meglökte, egészen a korlátig szédült. Egyszerre megcsapta a pesti oldal gyűlölt tempója. Elindult megint, de már szinte futott. Felvette a pesti oldal könyörtelen hajszáját. Valami homályos kínzó sejtelemtől eltelve szaladt az embersűrűs tülekedő uccákon át és mikor a házhoz ért, ahol Bálinték laktak, megállt szélütötten. Bálint nem lesz idehaza, mégis felmegy most nyomban és bevárja, míg hazajön. Szembenéz vele és leszámolnak. Nem tűri tovább ezt a levélostromot. Öt hagyja békén, a rokoni kötelék csak a bajban jó, no de majd megmutatja, hogy nem olyan gyenge legény és meg fogja tudni őrizni nyugalmát! Ezzel az elhatározással csengetett be a negyedik emeleti kis lakásba. Bálint felesége nyitott ajtót. Hirtelen valami átbillenés történt benne, amint elgyengült öreg szemeivel a sötétes előszobában észrevette, hogy az asszony anyaiörömöknek néz elébe és lebetegedésének .napja nagyon közeli lehet. Kicsit gyorsan jön a második gyerek, állapította meg magában. A baj sokkal kisebb, mint gondolta. Ez a hamaros újabb gyerekáldás lesz a baj. Különös, mikor három hónappal ezelőtt utoljára itt járt, fel se tűnt neki, hogy Irma gyereket vár. Nagyon könnyelműek ezek a fiatalok! Még ott az előszobában, mialatt a felöltőjét levetette, elhatározta, hogy semmi szín alatt nem fogja támogatni könnyelműségüket. — Bálint otthon van, — mondta a fiatalasszony, riadt és szomorú szemeit ráemelve. — Nem értem, ha itthon van, miért küld téged ajtót nyitni? — zsémbelt az öregúr. Ekkor már Bálint is kijött az öregúr elé. Hallotta az öregúr dohogását és elvörösödött. — Azt gondoltam, hogy az irodában vagy, —mondta az öregúr.
