Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-04-01 / 4. szám - Egri Viktor: A topázköves gyűrű

őket, olvasatlanul tudja, hogy odaát Bálintékná! felgyülemlett a baj. Olvasatlanul tudja azt is, hogy Bálint valamivel megfenyegeti, ha nem segíti meg. Levelek ellen nem tud védekezni, nem kérhet magyarázatot vagy haladékot. Két megoldása van: vagy megsegíti az öccsét, vagy ridegen nemet mond. De vére minden cseppje elhült a gondolatra, hogy áldozatot hozzon. Ha pedig elzárkózik, Bálint valami bolondot fog tenni és ráhárítja a felelősséget.

Egész délelőtt gyötrődött így. Valamiképpen megnyugtatta, hogy Bálint most a hivatalában van és a Rákóczi útról nem szaladhat ide fel Budára. De amint dél elmúlt és a szomszéd ház telekirodájából ebédre siettek a hivatalnokok, vége volt a rövid nyugalomnak. Fogta a kalapját, gondosan elzárta a lakás minden ajtaját és elment.

Egy csöndes kiskocsmában nagyétkű szállítómunkások, kikönyökölt ruhájú kopott irnokfélék közt megebédelt. Kocsonyát és pörköltöt rendelt. Az első falatnál megbánta, hogy nem rendelte a menüt. Étvágytalanul piszkálta az ételt, Kudláknéra gondolt, aztán elfutotta a düh és könyörtelenül magába gyűrt mindent. A gyomra nyomban fellázadt, de mihelyt elmúlt a veszélyes ebédidő és Bálintot megint a hivatalában tudta, megszabadult a görcstől és jótékony nyugalom bágyasztotta el. A zsebében voltak Bálint levelei, a mait fel sem bontotta. Elindult egy kis sétára. Amikor a hídhoz ért, megállt és soká nézte a lomha ezüstszürke vízben felfelé siető hajót. Megfeszített vaskötelek három mélyen járó uszályt húztak és fehér tajtékos hullámokban örvénylett a víz a csavar sustorgó csapásai alatt. Szemben, a pesti parton, hosszú sorban szikráztak az ablakok a napsütésben és a fák őszies rozsdapiros színpompában égtek a sok szürkeség közt. Látta a hajóállomásról elinduló propellert és próbálta megszámlálni utasait. Aztán ezt a tunya bámészkodást is elunta és továbbment. A pesti híd