Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-04-01 / 4. szám - Tamás Lajos: Szobor (vers)

TAMÁS LAJOS:

SZOBOR.

Bronz vagy márvány, az öröklétnek szánták. Nem mosolyog, szava se hull, csak a

Kardot és pajzsot tartja hűs kezében. Vésők mérték ki szemöldöke ráncát.

Szúrós tekintete a villamosra bámul, A szíve fölött csattok és bojtok lógnak, Mint ólomnehéz súly a régenvolt világról.

Szimatol, a kavargó benzin-gőz között Talán utat keres, de mégse mozdul lába

S mielőtt megfojtaná őt a magány, Nagy ünnepekkor szalagos hódolat,

Virág és koszorú kerül talapzatára...