Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 3. szám - Színház, film, rádió - V. S.: Rádió

érik a szándék bűnné, de ugyanígy előttünk magaszto­­sodik a bűntudat bűnhődés­­sé. Még ennél is bravúrosabb filmteljesítmény, hogy Porfir is több belsőséggel, mint külsőséggel készíti elő a bün­tetést. A film egyetlen, de súlyos hibája a sok részleté­ben mutatkozó színpadszerű­ség. (Amig regényeket filme­­sítenek, ez aligha lesz elke­rülhető.) Pedig a kiválóan összeválo­gatott szereplők nagyrészében megvan a filmszerűség min­den készsége. Pierre B I a n - chard olyan Raszkolnyikov, ahogy ez a figura a nagy orosz íróban megszületett és ahogy olvasói képzeletében él. A Porfir szerepében Harry B a u r alaposan felnöveli megérdemelten nagy hírét. Madeleine Ozeray Szon­­ja szereplője kitűnő „hátte­re" Raszkolnyikovnak. A leg­hibátlanabb mégis egy epizó­dista Szonja anyja. Amit csi­nál, az a filmszerűség magas iskolája. A rendező C h e n a r d néhány tökéletes filmszerű képpel és a szereplők orosz­ból „emberré" való átülteté­sével szerez nagy érdemeket. Külön értéket jelent a filmnek Honegger kísérőzenéje. MUHORAY ELEMÉR. RÁDIÓ A csehszlovákiai ma­gyar rádió pozsonyi műsora. Érdekes irányzatot vett fel újabban a pozsonyi magyar műsor-politika: a legteljesebb mértékben bekapcsolódni a kisebbségi problémákba és e téren teljesen kielégíteni a népi szükségletet. Az interjúk és az ankétok csak úgy válto­gatják egymást; azt gondol­hatná az ember, hogy újság­szerű lett a rádió. Alapjában véve ezt hibának minősítjük, mert a rádiónak és a hallás­közönségnek más az igénye. De nemcsak a stílszerűség megszegésének a veszedelme forog fenn, hanem még más is. így igaz az, hogy az ilyen esetekben nehéz kikerülni a giccset, az Akadémia köny­veiről több ízben adott mű­sort már inkább tekintettük reklámnak, ami általában újsá­gon utolsó lapján szokott jönni, mint rádióelőadásnak. Mert ezeknél a közvetítések­nél nagyon meglátszik, hogy a lektorságnak nincs mértéke; vagy ha van is, bizonyos ese­tekben a szegre akasztja. De szerencsés változást is vettünk észre a januári műsor­ban. Legelső sorban is öröm­mel regisztráljuk, hogy a hangjátékok számát lecsök­kentették, amivel a rossz hangjáték-járvány megszűnt. A nívó érdekében annál is jobb ez, mert a stúdió nem rendel­kezik olyan művészi anyaggal, amelyik beszédkultúrájával ki

Next

/
Thumbnails
Contents