Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 3. szám - Színház, film, rádió - Szent Johanna

SZENT JOHANNA. Több mint félezer éve, hogy Johanna, egy francia pa­rasztlány elindult dom-rémy-i otthonából, hogy eleget te­gyen „szentjei sugalmazásá­­nak" és „isteni küldetésének", hogy hitével kiverje az ango­lokat Franciaországból és hogy ezért a hitéért máglya­halált haljon. A dauphin dunoisi udvará­ban már katonaruhában je­lentkezik és hitével annyira fellelkesíti a francia trón gyá­moltalan várományosát, hogy onnan már mint a francia se­regek parancsnoka indul to­vább az angolok ellen. Hite erejével magával ragadja az addig tehetetlen francia sere­geket is és Orleánsnál nagy győzelmet arat az angolokon. Ezután a dauphint VII. Ká­roly néven Franciaország ki­rályává koronázza a reimsi dómban. A koronázás után Johanna tovább akarja folytatni a harcot, de VII. Károly inkább az angolok­kal való békés megegyezésre hajlik. Ez a szűkreszabott em­ber megijed a sikertől és hozzáméltó udvarával együtt ellenzik Johanna tervét. De a hadsereg többi vezető­jének sem üzlet tovább a há­ború, ezek sem hajlandók to­vább Johannát támogatni. J o­­h a n n a egyedül marad nép­szerűségével. Ebből még te­lik annyira, hogy új csatába indul. De ezt már az angolok által fejére tűzött magas vér­díjjal terhelve teszi és a com­­piegni csatát elveszíti. (Harc közben rántják le lováról, — meglehet éppen honfitársai.) Az angolok fogságába kerül és ők egyházi-törvényszékeié állítják. Bírái, francia főpapok és az egyház francia főinkvi­­zitora. Ha megtagadja isteni küldetését, ha bevallja, hogy a sugalmazások nem a szen­tektől, de az ördögtől szár­maztak, akkor felmentik az eretnekség vádja és az el­égetés alól, ehelyett élet­fogytiglani rabság kegyelmé­ben részesítik. Johanna a máglyát választja. Bár az utolsó pillanatig él benne a remény, nem jön se­gítségére senki. Sem V I I. Károly, akinek trónt adott, sem hadvezértársai, akik meg­osztoztak vele a dicső csatá­kon. A máglyáramenet is egy angol katona nyújt neki utol­só vigaszt, egy száraz ágból összekötött keresztet. A darab epilógusa huszonöt évvel későbben játszódik. VII. Károly, aki még élet­ben van, álmot lát, Johan­na és a megégetés többi szereplői jelennek meg neki, és egy úr 1920.-ból, aki Jo­hanna szenttéavatását hoz­za hírül. A „megjelentek" örömmel veszik tudomásul Johanna szenttéavatását és felvetődik a gondolat, hogy Johanna most már nyugod­tan visszatérhetne az élők közé. De az 1920.-as úr felvi­lágosításai alapján elszomoro­­dottan veszik tudomásul, hogy ez újból csak nem vezetne jóra, — Johannát, ha nem is tűz által, de más alkalmatos­

Next

/
Thumbnails
Contents