Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 3. szám - Színház, film, rádió - Szent Johanna

sággal újból csak elpusztítanák — mert az élők a XX. században sem tudnak megférni a szentekkel.

A művészetek és tudományok évszázadok óta foglalkoznak a „Johanna-üggyel". A sokfelől irányított kérdések központja: ki volt az a gyereklány, aki tizenhét éves korától húszéves koráig ilyen „tüneményes" pályát futott be? Örült volt, csaló, vagy zseni? A vélemények rendszerint csak egy kérdésben egyeznek; Krisztus óta ő volt a legcsodálatosabb élő ember. A mai világ legtekintélyesebb írója Bemard Shaw, egyik legkitűnőbb Johannamagyarázó. Ebben a darabjában is hitet tesz Johanna emberi-ügye mellett. Bár maga a darab sok színpadi követelménnyel marad adós, a Johanna-ügyről tökéletes tiszta képet kapunk.

Szent Johanna egy rendkívüli lelkierejű falusi leány volt, a népnek egy nagyképességű gyermeke és 17 éves koráig paraszti életet élt. (A halálos ítélet előtt, mikor még reménye volt az életbenmaradásra, a paraszti életbe vágyódott vissza.) Nem volt szép, csak emberi értelemben. Bár a maga részéről még a férjhezmenést sem tartotta kizártnak, neme sajátos hivatását nem érezte szükségnek. Mint katona, erkölcsiségből kapcsolta ki a nemiséget és ezért, hogy teljesen a bajtársiság szellemében élhessen. (Mielőtt huszadik évét betöltötte volna, szeplőtelenül, szűzen került máglyahalálra.) Ö maga embernek mondta és érezte magát, de Isten küldöttének, — királyok, főurak és püspökök felett. Megvetette a váltságdíjakból élő hadvezéreket, az erőszak árán létező hatalmakat és tekintélyeket, — meg kellett halnia. Szent Johanna, a nemzeti gondolatnak is első vértanúja. Legelső törvénye: a haza. Legnagyobb hibája volt, hogy nem voltak fogalmai a mindenütt jelenlévő politikai erőkről, az egyház súlyáról és nem gondolt ezek nemzetköziségére. Ezen a „hajszálon" bukott el a középkor legnagyobb hőse. De Szent Johanna tragédiájából nőtt nagyra a francia nemzeti-szellem.

Szent Johanna fiatal volt, egyszerű, ártatlan és tapasztalatlan. Nem ismerte az emberi társadalom apró praktikáit. Csak cselekedni tudott. Káros tulajdonságai voltak; — mindenkor és minden társadalom közutált „ellenségei" _ őszinteség és önzetlenség.

A „józanabbul" ítélő utókor előtt világosan áll, hogy Szent Johanna ártatlan ember volt. Tudat alatt a feltisztult vallást vágyta. Egészséges ösztönével csak Franciaországot akart teremteni, a francia népnek. Megütközése az akkori társadalommal, hatalommal, papsággal a lángelme szörnyűséges harca volt. Ez a küzdelem nem végződhetett másként. Hogy Szent J o -