Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 3. szám - Színház, film, rádió - Ágis tragédiája

mozva. Nem az ő hibája, hogy ma még nem jól él velük. A mindent, a tökéleteset kívánó, követelő fiatalságot így is kitűnően tudta érzékeltetni. A keresésnél, (a darab elején) a kiábrándulásnál, a zuhanásnál (a darab végén) sokszor még kevesebbet, vagy többet jelentett egyegy mozdulata és még hangja sem eléggé kultúrált, de így is sokszor hiánytalanul kifejező tudott lenni.

Juhász József egyetlen jelenésben van benne, mégis megérdemelten kap helyet ebben a rangsorban. A játékszenvedélyen már túljutott hamis játékos - szerencsevadászt, típusának minden jellegzetességével hozta színpadra. A „melegebb vidéken" élő emberből nem adott sem többet, sem kevesebbet ehhez a figurához, mint amennyi pontosan kellett. Hangban is életre keltette ennek a „gangszter"-fajtának minden jellegzetességét.

Annyit nyújtott ez a három színész, hogy a darabbal nem is széliünk vitába, amelyről különben is elismerjük, hogy a maga idejében kiváló mű volt. Meséje: hiába kívánjuk, vagy üldözzük a tökéletes szépséget, tisztaságot, jóságot, nem lehet miénk sohasem. (Kár, hogy a háttérből nagyon előre hozták az örök kispolgári megalkuvás és középut-elméletet.) Nem vitázunk N é - meth Antal bevezető beszédével sem, melyet helyenként többféleképen is értelmezhettünk, — mert hisszük, hogy a S t u di ó hivatást teljesít.

Horváth János két keresztmetszet díszlete stílusosan és jól egészítik ki az előadást.

ÁGIS TRAGÉDIÁJA.

Márkus László P I u t a r - eh os históriáját dramatizálta színpadra. És a huszonkét évszázaddal ezelőtt élt Ágis drámáját mai tartalommal töltötte meg. A darab kívül görög tragédia, belül a mi életünk drámája. De míg a görög tragédiák játékrészükben stilizálókészségűek voltak, addig Márkus László, az európai színházi kultúra egyik legtekintélyesebb képviselője, egy reális színpadi művet tett a színpadra, — mint író, mint rendező egyaránt. Igaz, hogy a realizálásnak nagy szerepe van abban, hogy Ágis Spártáját ma több európai államban felismerhessük. A széteső spártai életet pedig ma kevés kivétellel a világ bármelyik országában megtalálhassuk. A nép ma is „ott tart", mint ahol Ágis népe tartott. A köpenyegforgató, megalkuvó törtetők és népcsalók ma is vígan élik világukat. Ugyanígy nem változott kétezerkétszáz év óta a nő sem, aki már akkor is sikeresen operált érzékfegyvereivel. Ezeket a szomorú igazságokat öltözteti Márkus László is görög jelmezbe. Spártának két ura van Leonidas és Ágis. Ágis »,hívei", akik Leonidas husosfazekánál nem kaptak he