Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-03-01 / 3. szám - Színház, film, rádió - Budapesti színházi bemutatók. Stúdió
SZÍNHÁZ, FILM, RÁDIÓ. Budapesti színházi bemutatók. STÚDIÓ. A Nemzeti Színház stúdiója bemutatkozásul Ger hardt Hauptmann És Pippa táncol cimű kísérleti színjátékát adta elő. Ez a kisérleti-játék harminc évvel ezelőtt íródott. Az elévülés természetes. Túlságosan „múlt" ugyanúgy, mint az előadás legtöbb szereplőjének játékkészsége. És mégis szívesen láttuk a kísérletet, mert bebizonyította, hogy fiatal színésznemzedékünk (bár itt is csak a legkisebb számban jutott szóhoz) már felkészült az új játékforma kialakítására. Talán még szembeötlőbb ténye ennek a kísérleti előadásnak, hogy már az „öregekben" is megvan erre minden készség és hajlandóság, — csak alkalom hiányzik. Ezen a kísérleti előadáson összesen csak két „valódi” fiatal jutott komoly szerephez. Várkonyi Zoltán, nagyon is megérdemelten és Szörényi Éva nagyon is érdemtelenül. Igaz, hogy az öregek ügyét is csak két színész mentette meg; az utóbbi években feledésbe merített Sugár Károly és Juhász József. A játékban odriutánzó L e h o t a y jelentette itt a középutat, míg Kovács Károly a másik végletet. Ez a Vígszínházban a mai iskola szerint kiiskolázott színész képtelen volt beletalálni ebbe az ujat-akaró kísérletbe. A többi szereplő helyett is szinte kivétel nélkül fiatalokat kellett volna szerepeltetni, ezek legalább nem hatottak volna unatkozó epizódistáknak. Ez a szereplő társaság általában nem tesz együttes benyomást, pedig a hangsúly érezhetően nem a darabon, hanem a játékon van. Sugár, Várkonyi és Juhász képviselték csak a játék álláspontját, de ők olyan maradéktalanul, hogy a Stúdió jövőjében jogosan reménykedhetünk. Sugár Károly az alkotó művész érzékével tette magáévá az új formát. Mozgása mindig hibátlanul iveit és mindig kifejező volt akár széles, akár zárt-formájában. A színházi távlatra kitünően beállított hangja, úgy teljes erejében, mint szűkölő-vinynyogásában mindig térbetöltő volt. Nem az öreg H u h n t — egy személyt alakított — hanem egy egész emberi világot mutatott meg, a vénségében is erővel és vágyakkal megvert ember tökéletes élőképét vetítette vissza. Várkonyi Zoltán egy gazdag-játékbőségű fiatal színész. Mozgása — egy-két élesen kirívó töréstől eltekintve — megközelítette a mai mozgáslehetőség határát. Ebben a fiatal színészben rengeteg új forma van felhal
