Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 3. szám - Szombathy Viktor: Szlovenszkói magyar színészet 1936 elején

meg sem áll a tanulással, ezeket viszi aztán szerte Szlovenszkóra, hozzátanulva egyikét időközben érkezett frissebb művet. Állandó együttes így ki nem fejlődhetik, mert legalább egy hónapba telik, amíg a színészek megismerik egymás természetét. A színháznak staggione-jellege van, Damoklesként fejük fölött lebeg a júniusi elbocsátás veszélye. Nincs idő kifejleszteni egy állandó együttest, a hajsza erős, a közönség követeli a friss látnivalókat, a színésznek fokozott munkára s idegifeszítésre van szüksége, hogy helyt tudjon állni. Kis színházaink mindent játszanak: operettet, színművet, Síhakespearet. Előbbit sokszor, utóbbit egyszer, a művészi hitel kedvéért. A ma esti bonviván holnap a szomorújáték egyik figurája lesz s nem szabad csudáim, ha a tegnapi est komikusát a holnapi drámában erősen megneveti a közönség, mert hozzá van szokva ahhoz, hogy az illető csak buffószerepeket kap. Noha a nagy társulatot a színház jövedelme nem bírja el, véleményünk szerint mégis okvetlenül szükséges volna a társulatokat legalább négyöt taggal szaporítani. Mert a most követett módszer ügyes allround színészeket kitermel ugyan, de egyéniségeket bajosan.

*

Túlsók az operett, a vidám bohóság. Az olcsóbbértékű darabok előadásával a színház a közönségnek kedvez: nagy a meglepetés aztán, amikor egy komolyabb színmű is kasszasikert hoz. Ez azt mutatja, hogy a közönség ízlése nem romlott el egészen, vannak igényei. A színház kötelessége, hogy igényessé nevelje a közönséget. Sajnos erről a nevelésről kevés szó esik, hiszen a kasszabevételek a közönségnevelésnél sokai fontosabbak. S ezen nem is szabad csodálkoznunk: a színház ma üzleti vállalkozás s e felfogás alól a szlovenszkói színházak nem mentesülhetnek, lévén, hogy egyik színház sem altruista vállalkozás.