Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 3. szám - Pfeiffer Miklós Dr.: A nemzeti és vallásos gondolat kölcsönös viszonyáról

függetlenített nemzeti gondolat pedig mintegy a levegőben lóg. Legbiztosabb alapját nélkülözi. A valláserkölcsi gondolat pedig határozott egyházi keret nélkül a tapasztalat szerint hosszabb-rövidebb idő után elenyészik.

Befejezés gyanánt eszmefuttatásomat a következőben foglalom össze: a nemzeti gondolat a vallási és egyházi gondolattal a legteljesebb harmóniában ápolható és á p o I a n d ó. A nemzetet Isten fölé helyező pan-nacionalizmus azonban nem egyébb, mint istentagadás. Egyben azonban a más nemzetek és más fajok ellen érvényesülő szűkkeblű aggresszivitása következtében az illető nemzetre magára is (esetleges átmeneti erőszak-sikerek után) végveszélyes.

Az általános és lelkes helyesléssel fogadott előadás után a vitához elsőnek Greguss Gyula, a helybeli magyar-német evangélikus egyház lelkésze szólt hozzá: a nemzet, nemzeti lét és hasonló kifejezések fogalmai sokszor tisztázatlanok. Tisztázásuk nagyon fontos. Ily fogalmi tisztázást nyújtott Pfeiffer kanonok előadása is, melyet mindenben aláír, üdvözli előadót mint az ifjúság szellemi gondozóját, aki a lelkekben vallási pozitívumokat alakít ki.

Utána Forgon Pál, a kassai református egyház segédlelkésze emelkedett szóra. Helyesli, hogy előadó azon tényből indult ki elismerésreméltó fejtegetésében, hogy az ember társas lény.

Az ember egyúttal autonóm erkölcsi személyiség. Ha több ember egyesül, mindegyikük megtartja saját különautonóm erkölcsi személyiségét. Ugyanakkor azonban a megszervezett közösség közös erkölcsi személyiséget is kap. így erkölcsi személyiség a nemzet is. Csak az a nemzet tud megfelelni hivatásának, mely felelős tudatában van erkölcsi személyiségének.

Hozzászóló vallás-filozófiai okfejtésében oda konkludál, hogy Isten a legfőbb. Nemzeti ügyben azonban világos, hogy a nemzeti és ne a vallási hovatartozáson legyen a döntő hangsúly.

Dr. Ungár Jób meleg elismeréssel fogadja az elő