Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-03-01 / 3. szám - Pfeiffer Miklós Dr.: A nemzeti és vallásos gondolat kölcsönös viszonyáról
adást. Kiváltképen örül annak, hogy — amint annak idején egy Kazinczy-társasági előadásában ő maga is tette — előadó is oly nagy szerepet tulajdonít a nemzet fogalommeghatározásánál a sorsközösségből származó együttérzésének. Felélénkítette ezen előadás hozzászóló vallásos öntudatát is. Előadó elgondolásának lényegét abban látja, hogy az általános emberszeretet legyen kapcsolat a különféle vallásokhoz tartozók között: az általános kultúrszeretet pedig a nemzetek között. Kívánatos, hogy ennek minél nagyobb visszhangja legyen. Dr. Elkán Miksából az előadás azon gondolatot váltotta ki, hogy az élet és világ végső bölcsessége a szentírásban van: az ó- és az újszövetségi szentírásban. Nagyfontosságú Jézusnak mondása: „add meg a császárnak ami a császáré és Istennek, ami Istené". Ebben minden egyházi intézménynek kettős jellege van megadva: hirdeti a vallás örök értékét és ugyanakkor számol azon ténnyel, hogy e földön, a földi élet sokféle körülménye közt élünk. A vallás nem lehet fantasztikus kitalálás: oly mélyen emberi. Ez a vallás igazságának egyik legjobb bizonyítéka. Kelembéri Sándor szerkesztő kiemeli az előadásban kifejtettek időszerűségét kisebbségi magyar helyzetünkben. A konkrét életből hoz fel példákat arra, mekkora hiba, ha a vallásos alapon történő, magában véve teljesen jogosult szervezkedés emberi gyarlóság és rövidlátás folytán hellyel-közzel ellenségeskedésre, gyűlölködésre ad alkalmat különféle vallású magyarok között. A nemzeti és vallási kérdéskomplexumot úgy kell megoldani, hogy egyik se szorítsa ki a másikat, hogy a vallási és nemzeti érdek sohase kerüljön egymással szembe, hanem egymást kiegészítse. Nagystílű szemmel és nagy jóakarattal kell e kérdések megoldásához látni. Mussonné Gaiotto Orsolya az anya és iskola fontosságára mutat rá az emberiség jobb, békés és szeretőbb nevelésénél. 131
