Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 3. szám - Sinka István: Bihar csendjében (vers)

Ám a tejfehér hold alatt búcsúzni nekem is szabad. Csacsimat hát elővezettem s ügyes kézzel pohos hasán áttettem az átalvetőm — aztán köszöntem hulló hanggal s indultam útra eredőn... És utköziben, évekre rá szállott a hír, hogy csöpp mátkám csúfolt feje egy ablakon tenyérbe hullt* értem, vakon ...

Most nincs köröttem egyébb jóság, csak az örök múlandóság ... Hajamat is dongja sárga méh, ki ezüst szárnyán virágporral, ha megun engem, tovább repül, úgy viszi hangom illatát s vele ingó kis lombra ül.

De vissza hull rám, mint az árnyék s volt mátkám elől eltakar.

Ö meg szegény jön és bután bolyongva néz csacsim után.