Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-03-01 / 3. szám - Sebesi Ernő: Bölcs a kisvárosban
látta, hogy nekem mindenem hiányzik, csak az eszem nem, hát megengedte, hogy kisétáljak a városba, meg is tettem, de mondom, hogy ott csupa hülye gyerek van— Azok is bántották magát? — De mennyire! — Hát mit tettek Magával? — Nagyon megbántottak. — És zsebkendő hiányában a könyökével megdörzsölte a könnyes szemét, — Hisz azok a hülye gyerekek nem is foglalkoztak velem, tessék meggondolni, észre sem vettek engem. Engem! És sértett önérzetében döngetni kezdte a mellét. — Hát azért őszültem meg, hogy csak úgy elmenjenek melllettem azok a hülye lurkók? Hát azért estem én be oda? És egyre lázasabban tiltakozott. — — Hát mellettem csak úgy el lehet menni, mint a többi kódus mellett? Hát nekem is kell unatkozni öreg napjaimra? Hát nekem már ne legyen az a ... az a ... — Mi ne legyen? — érdeklődött részvéttel a fogalmazó. — Hát hogy is mondják azt... ami a komédiásoknak van, meg a sok bohócnak. — No hogy is híjják azt a ... — Talán siker? — Fenét siker, inkább publikum az, vagy ihogyis híjják — gondolta Varholy tiszteletteljes és félénk sóhajjal. De a szót nem merte kimondani. Csak titokban ízlelte meg. Befelé mondta, önmagába. Most leült egy székre. — Hisz az ember olyan egyedül van, hogy ki se lehetne bírni az életet, azér örül a magamfajta féreg, ha foglalkoznak vele, mindegy, hogy hogyan, csak egyedül ne legyen... És egy nagy, komoly kört írt le
