Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 3. szám - Sebesi Ernő: Bölcs a kisvárosban

képész, de a legjobban sikerült felvétel is csak halvány másolata volt annak a látványnak, melyen a most már a kabinjukból is lassan előmerészkedett nők torkaszakadtukból kezdtek kacagni. A strand vízét rögtön levezették és az ügyeletes ellenőr telefonon kért utasítást a rendőrorvostól a víz tisztítására vonatkozólag. A rendőr maga előtt terelte be az inspekcióra Varholyt, aki csak a régi csoportfelvételét sajnálta. Sehol se lelte ruhái iközött, melyeket, miután alaposan kicsavarta őket, a hóna alatt szorongatott. Útközben homályosan gondolt arra, hogy ha megtalálják a fölvételt, még esetleg eljárást is indíthatnak ellene hamis csillagok felvarrása miatt. Nem is volt a legutolsó látványok közül az, amikor Varhoily úszodreszben végigment a városon, melyben csak úgy párolgóit a kánikula szitáján keresztül a hamisítatlan nyári kisvárosi unalom.

V.

Ez az unalom beáradt a cellába is, ahol Varholy első éccakáját töltötte életében. A rendőrorvos ugyan azonnali hatállyal utalta át a kassai elmeintézetbe, de Varholy még sem mehetett úszódresszben Kassára, így hát egy napig kellett várnia, amíg a strandon megfürdött ruhája kiszáradt. Másnap az első vonattal elindították. A kísérő két detektívet nem tüntette ki megszólításával, csak nosztalgiával bámult a vonat ablakán keresztül a visszaszaladó dombokhoz, melyektől most bizonytalan időre meg kell válnia. Varholyra a szenzáció erejével hatott ez az út: évtizedek óta nem ült vonaton és amikor az alagútba ért, a hirtelen támadt sötétben fel kellett ordítania, annyira megijedt attól a feketén ordító dübörgéstől. Mikor aztán a vonat kiért az alagútból és a bezuhanó napfény magához térítette, akkor a detektívekhez fordult és különös kérdésével az egész szakaszt hozta zavarba.

— Hát maguk mindenkit becsuknak, aki megfürdik?!