Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 3. szám - Sebesi Ernő: Bölcs a kisvárosban

A detektívek méltóságukon alulinak tartották, hogy a furcsa kérdésre válaszoljanak.

Internálása alatt a kisvárosi gyerekek szegényebbek lettek egyetlen szórakozásukkal: Varholy nagyon hiányzott nekik. De az unalomnak nyakát szegte egy szenzációra való készülődés. A kisváros a minisztert várta. Már a nagy diadalkaput is felállították és a ritka ünnepi alkalomra fellobogozták a várost. A gyerekeknek könyörögni kellett, hogy sorfalat álljanak az állomáshoz vezető úton, melyen a miniszter kocsijának kellett jönnie. Azért kellett nekik könyörögni, mert szünet volt és a tanári kar tekintélye is szünetelt. Végre elérkezett a nagy nap. Szinte üdítő látványnak tettszett a sok-sok gyerek, amint kis díszes zászlóikat lengették. Egyszerre csak valamilyen éles sípjelre lett figyelmes a tömeg. Rendőrőrszemek továbbították a jelzést. A miniszter fogata valóban megjelent a láthatáron. A polgármester, aki izgatottságában egyre törölgette zsebkendőjével a homlokán felcsillanó izzadt gyöngyeit, most már utoljára nézett bele titokban a cilindere belsejébe, ahonnan mégegyszer elolvasta az üdvözlő beszédet, de ebben a pillanatban, mintha valami földrengés rázta volna meg a tömeget, hirtelen felbomlott az eddigi példás rend és a diáksorfalnak eleven téglái mintha egy adott jelre megmozdultak volna. A rendőrség emberei elvesztették a fejüket. Senki se tudta: mi történt? Tanácstalanul nézte a vad kavargást mindenki, még a polgármester is, aki éhben a pillanatban üdvözlő beszédének egy sorára sem emlékezett-A következő pereiben kitűnt, hogy földrengésről szó sem lehet. Csak az történt, hogy a miniszteren kívül még egy vendége érkezett a városnak és pedig a postával szemben lévő mellékuccán fordult be az a vendég, aki nem volt más, mint Varholy.

Az öreget óriási hahota fogadta, melyet hiába csitították a felnőttek, a gyereksereg tombolt és ehhez a