Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 3. szám - Sebesi Ernő: Bölcs a kisvárosban

már nem reagál rakoncátlan csínytevésükre, melyet a legtökéletesebb technikával évek óta gyakoroltak.

IV.

Varholy mégis csak megérkezett egy szép napon a strandra. Megváltozott módszere értelmében nem is hederített a fiatalság rohamos támadásaira. — Biztos beteg az öreg — állapították meg kórusban a diagnózist. Varholy ezalatt nyugodtan levetkőzött és rongyos holmiját rátűzte annak a botjának végére, amellyel régebben a gyerekek ellen védekezett. Az egész strand felvillanyozva várta, mi fog történni? Persze csak a férfiak, mert a nőik nagy ribillióval elmenekülitek a kabinjukba a váratlan látvány elől. De Variholy pokoli nyugalommal odament a korláthoz, leguggolt és tetves holmiját bemártotta a vízbe. Az úszómester, aki messziről figyelte, már útközben vonta felelősségre:

— Varholy,

mit csinál maga?

— Mit

csináljak? Fürdők. — És egy széles grimászszal felröhögött.

— Hallja

öreg, ez nem mosoda. Ez fürdő.

— Hisz

éppeg ezér fürdők...

És az iménti grimász még jobban kiszélesedett- Varhoiy láthatólag nagyon meg volt magával elégedve.

— De

hisz nem maga fürdik, hanem csak a ruhája, — replikázott az úszómester, ki féltette az állását, mert előre tudta, hogy a közönség legalább egy hétig kerüli fogja a strandot Varholy tisztálkodási manőverei miatt.

— Ha

Magának volna ilyen ruhája, Maga is megfürdetné — magyarázta foghegyről az eljárását Varholy.

De akkor már egy rendőr jelent meg a háta mögött. Varholy nedves cókmokját akarta magára ölteni, de a rendőr ezt nem engedte; erre az úszómester egy kabinban felejtett facér úszódresszbe bújtatta az öreget, akit valósággal pergőtűz alá vett a sok amatőnfény-