Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 3. szám - Demjén Ferenc: A lélek

tották. Ezen a napon maradt el először, hogy nem dalolt Hoirvát András.

ök csépeltek negyediknek a faluiban. S amint a gépész mondta, eddig az ő terményük fizetett a legjobban. Igaz, lett is mindenből kétszerannyi, mint az előbbi esztendőkben. Tele lett a két nagy szuszék s még pokrócokat is kellett kiteríteni a padlón és arra önteni a terményt, hogy el tudják helyezni. Ellenben, amilyen jó volt a termés, olyan rossz lett az egészsége Horvát Andrásnak. Nap-nap mellett összébibfele esett. Nem fájt semmi része, csak minden reggel olyan fáradtan ébredt, mert nem tudott aludni. Szólt is már aztán a feleségének:

— Te,

éngern valahogy kerülget az éccakai nyugodalom. Nem tudom, mi a fekete fene esett belém, de nem bírok aludni, ha meg alszom, akkor olyan buta álmaim vannak, hogy a kutya megveszne tőle, ha megenné.

— El

kell menni az orvoshoz, — mondta az asszony minden gondolkodás nélkül. Úgyis visszük eladni a terményt, meg bevásárolni egyetmást, hát akkor megvizsgáltatod magad. Majd megmondja az orvos. Van ennek könnyű orvossága. Porokat kell szedni enynéhányat és minden elmúlik. Úgy fogsz aludni majd utána, mint a medve.

Úgy is tették. Másnap felpakkoltak a szekérre és bementek a városba. Úgy dél felé már el is adták a terményt. Elég jól elkölt, szépen lett pénzük. Az orvoshoz is elmentek és csakugyan porokat rendelt. Húsz darabot írt ifel és azt mondta, hogy ezeket szedje minden éjszakára lefekvőre. Az orvostól a ruhásboltba mentek, Rósznerhez a nagypiacon. Vettek ruhát mindnyájuknak. Sőt, hogy volt bőven pénzük és mert olyan olcsón mondta a kereskedő a férfi öltönyöket, hát kettőt is vettek.

Aztán megindultak hazafelé. A két tehénke lassan,