Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-03-01 / 3. szám - Isépy Nata: Lelkek a kard élén
bor ámuldozva, — melyik oldaláról nézve szebb, mikor mond a legtöbbet! Jól esik a férfinek ez az őszinte bámulat. Megérinti Lil karját— Most talán nézze meg ezt is: Krishna halála! — Érdekes! — Lil sokáig áll a másik kép előtt is. — Mennyire hasonlít és mégis teljesen más! Ez már csupa elhagyatottság, Űgy-e, Krishna menekül az élet elől, mert nagyon belefáradt és elégnek találta már? Míg Buddha csak azért fog elmúlni, mert az ideje betel lett! — Köszönöm, hogy ennyire megértette! Lil egy pillanatra léhunyja a szemét, megint ez a furcsa szédület, ami a férfi közelségéből árad, lemélyült, sűrű hangja hozza rá újból. Menekülő, gyors lépésekkel siet tovább. Mélyet lélegzik, mert mellét egyre jobban elfojtja a benne vibráló nyugtalanság. Sorra járja a többi falat is, — hatalmas tarka vásznak következnek, — indiai városrészek, tömegjelenetek. Az egyik különösen szép és mozgalmas. — Ez egy hűn eredetű hindu fejedelem lakodalmi menete, személyesen is résztvettem benne. Nézze ezt a lovat, csupa merő nehéz arany és drágakő minden rajta! Ezt különben nekem is ajándékozta a fejedelem, sajnos, csak a paripát — aranyszerszám nélkül! — Nevet hozzá, naiv gyerekmosolyával. Lil nagy szemekkel bolyong képről-képre. Krisztus fejek, vallásos tárgyú és misztérium-szerű allegóriák, tájképek zsúfolódnak Indiában élő hónokról készült arckép-tanulmányok mellé. — Csodálatos! Ha ezt látja az ember, igazat kell adni magának! Ezek tényleg hón rokonok! Ha magyar nadrágot ad rájuk és ekeszarvat fest a kezükbe, nyugodtan a kép alá írhatja: „Magyar szántóvetők"! — Lil egyszerre újságíróvá alakul. Minden részletet tudni
