Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-03-01 / 3. szám - Dallos Sándor: Színjáték a mezőn
kezdte dagasztani a kenyeret s a tészta később lassan megkelt s öblös lett, mint a harang. Ezt látta a rigó a tölgytől. A bükk az álmában katona volt s az egyetlen, aki álmával megközelítette azt, amit a rigó azelőtt képzelt magának a fák álmáról. Mert testőr volt álmában a bükk. Királyi folyosón állott egy nagy, cifra ajtó előtt feszes egyenruhában, térden felül érő, trombitaszájú, barna háncscsizmában, mozdulatlanul áll, igazi testőr s a királynénak, aki elmegy mellette s aki örül, hogy ő, meg ilyen hozzá hasonló szépszál testőrök állnak a folyosón, a puskájával keményen tiszteleg. A jobb marka boldogan sajog, ahogy odacsap a fegyver agyára. Egymásután, Isten tudja, hányszor és hányszor. Ezt álmodta a bükk. A cser timár volt álmában, görbe élű késsel nagy bőröket hasogatott, aztán súlyos ködmönöket varrt belőlük birkabélből készült cérnával és bő, meleg süvegeket. Nagy, háromlábú széken ült a nagy hasával, a fia meg, aki ugirált a műhelyben jókedvűen, mint a bakkecske, egymásután csapkodta földhöz a kész süvegeket. A süvegek nagyot huppantak s ezekre a huppogásokra jött az égperemről egyre közelebb a tél, aki szánkót tolt maga előtt és olyan volt, mintha vénember lenne, mert nagy szakálla volt, de ahogy elment az ablak alatt, észre lehetett venni, hogy a két oldalán elfogy a vénemberi bőr s hátulról! látszott, hogy az egész nem más, mint egy szépformájú, teltinú fiatal leány, aki vénemberbőrbe bujt, de kicsiny volt neki a bőr és ha valaki megcsiklandozná a derekát, rögtön felkacagna, kibújna belőle és kézfogót tartana azzal, aki megcsiklandozta. Ez olyan világos álom volt, hogy a cser csodálkozott, hogy a többiek nem ezt látják. A nyír? Ahogy így ránézett valaki, halk apácának gondolhatta volna, pedig mindössze göthös, nyurga és nagyon szegény szabó volt, aki azt álmodta, hogy
