Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-03-01 / 3. szám - Borsódy István: A szlovenszkói magyar kultúra vajúdása

Ennek a tételnek különös jelentősége van a mai nyelvi és kultúrviszonyok közt. Mi, kisebbségi magyarok nem hasonulunk bele a csehszlovák kultúrába. Míg a háború előtti liberalizmus légkörében, észrevétlenül szippantotta föl a „többségi" nemzet a „kisebbségek" jelentkezőit, háború után a nemzetiségi elhatárolás szigorú kategóriái emelkedtek ki. Az automatikus asszimiláció megszűnt. Manapság disszimilációs áramlatok burjánzanak Európa szivében. Ez a kurzus egyaránt hat ki a befogadóra, mint a jelentkezőre. A nemzeti redintegráció, amiről Csehszlovákiáiban szó van, vagyis a csehszlovák népelemnek térhódítása történelmi határai felé, nem azonos a régi asszimilációs alkalmakkal. Szlovenszkói magyarjainknál nem látom a magyar kultúra nélkülözésének következményeként a csehszlovák kultúrára való fölesküvést. Általában a magyar kultúra elvesztése a teljes kultúrnincstelenséghez vezet. Vagyis más szóval: intelligens magyar osztályaink elparlagiasodásához.

*

Itt mindenekelőtt fiatal generációnkról van szó. Középosztályunk — oly fontos kultúrfenntartó rétegünk— az intelligens ifjúságból nyeri utánpótlását. Ez a fiatal generáció jórészt érzéketlenül halad el magyar kötelességei mellett. Valóban csak különös családi, rokoni, társadalmi magánnexus ébresztheti fel kevés számukban kisebbségi életünk iránti komoly érdeklődést Oka ennek a magyar kultúra távolsága, amely nem ébresztheti föl bennük sem az öntudatot, sem a felelőségérzést. De a magyar kultúra megnem szerzése általános kultúrnivójuk süllyedését vonja maga után, mert az eddig vázolt légkörben tulajdon kultúrájuk elesése a kultúrnincstelenséghez vezet. Némileg előnyösebb helyzetben vannak azok, akik magyarnyelvű középiskolát végeznek. Bár ezekben se fejlődik ki szervesen a magyar kultúra léte, mert