Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-12-01 / 10. szám - Boross Béla: A szlovenszkói magyar tanítóság és a tankönyvirodalom

BOROSS BÉLA:

A SZLOVENSZKÓI MAGYAR TANÍTÓSÁG ÉS A TÁNKONYVIRODALOM.

A Magyar írás októberi számába Zombory György egyetemi hallgató cikket írt „Tankönyveink, szlovenszkói tankönyvirodalmunk" címmel. Sajnos, a cikkíró nem maradt meg a címben megjelölt téma határai között, hanem tolla hegyére vette a szlovenszkói magyar tanítóságot és annak érdekvédelmi szervezetét, egyesületünket is. A tanítóság ellen fölhozott vádak tudomásulvételét, azok elismerését jelentené részünkről, ha a cikk fölött szemet hánynánk, viszont jelen feleletünkkel azt a ferde társadalmi fölfogást sem akarjuk támogatni, hogy a tanítóság minden bíráló szóra fölszisszen. Egyszerűen tárgyilagos váiaszt kívánunk adni Zombory Györgynek a ozióvenszkói magyar tanítóságot érintő téves megállapításaira és rámutatni arra, hogy a magyar tanítóságot és egyesületét igaztalanul és méltatlanul aposztrofálta a kérdés boncolgatásánál: „kik felelősek tankönyveink fogyatékosságáért?"

Zombory György abból indul ki, hogy „a modern pedagógia lényege a múlt iskoláival szemben a nevelés kihangsúlyozásán van, míg a múlté mindig a tanításon, a lexikális tudás maximális átöröklésén volt." „Éppen ezért a modern, nevelő pedagógiában mind kevesebb szerepet vállal magára a tankönyv." Zombory eme megállapításával tökéletesen egyetértünk. A mai iskola nem a könyv iskolája: a tanítás szelleme a tanító egyéniségéből áriad. A tanítási eredmény, tehát a nevelési célok elérése nem a könyvektől, hanem a tanítói munkától, az eljárástól, a módszertől függ. A tanítóság, egyedeiben és kollektívumában tisztában van ezzel, s éppen ezért elhibázott dolog bármiféle összefüggést keresni a tankönyvirodalom nívója és a tanítói kar szellemi színvonala között. A magyar tanítóság nem bízza a nevelés szent ügyét sem a jó, sem a rossz tankönyvekre, hanem rábízza a saját lelki diszpozícióira' és lelkiismeretére.

„A modern pedagógia még csak a kísérletek stádiumát éli", — írja Zombory. Ezt a tanítóság is jól tudja. De Zombory ugyanakkor megkockáztatja a következő állítását is: „A modern pedagógia elveinek gyakorlati alkalmazásai azonban nálúnk mindig csak kísérleteket jelentenek, amit más oldalról nézve krízisnek is tekinthetünk." S hogy az ellentmondás teljes legyen, fölállítja a tételt: „Ahhoz, hogy a modern pedagógia elvei hasznosan tudjanak kamatozni