Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-12-01 / 10. szám - Kovács Endre: Györkértelenek
ben a legszebb gondolatok támadtak, a gyomrom üres volt és az éhség környékezett. Éreztem, hogy ez nem tarthat a végtelenségig. Egy napon haza kell térnem, hogy új életet kezdjek a romokon. Ez a gondolat fájt és mindannyiszor elkeserített. Rá kellett jönnöm, hogy az életem torzó és talán soha sem lesz egész, ha idejében hozzá nem látok a munkához, hogy a darabokból, a törmelékből valahogy összeácsoljam az életem új épületét. Most már minden újabb na,p, mely hasztalan szemlélődésben telt el, bántott és nyugtalanított. Minden este azzal a gyötrő tudattal feküdtem le, hogy ez a nap sem vitt közelebb a célomhoz .. . Elhagytam Párist. Két gazdag, felejthetetlen év tapasztalataival, melyek megtanítottak más szemmel nézni a világra. Rossz volt beleesnem az otthoni pocsolyába, de nem tehettem ellene semmit ... Egy pillanatra csend lett, melyet Miklós szakított meg. — Nó és az új emberről szóló teóriák... azokkal mi lett? — Az új ember, aki eleinte olyan magától értetődőnek és oly könnyen megvalósíthatónak látszott előttem, amint hazaértem és közvetlen közelébe jutottam a rideg valóságnak, egyre többet vesztett valószínűségéből. Egyre absztraktabb, egyre stilizáltabb lett, úgyhogy józanabb pillanataimban hajlandó voltam azt hinni, hogy az egész csupán az én fellegkergető, mitikus és álmodó lényem szörnyszülöttje. Tavaly érkeztem Pozsonyba. Első dolgom az volt, hogy beiratkoztam a filozófiára; tanulni akartam, pályát választani, mert hiányzott az a bázis alólam, amin úgy hittem, hathatósan szónokolhatok. Nos, erre a szónoklásra nem került sor. Hullámokba kerültem, melyek lassan elborítottak. Azt hittem, ha megszólalok és elmondom tapasztalataimat, tömegesen csatlakoznak hozzám a fiatalok, hisz azt hozom nekik, amit leginkább nélkülöznek, <aiz erjesztő kovászt az álmos magyar közélet masszájába . . . Nem így volt. Meghallgattak, voltak, akik helyeselték a szavaimat, voltak, akik forradalmárnak kiáltottak ki, de egy kis tábor körém csatlakozott s azóta is kitartott mellettem. Ezekkel az emberekkel csinálom most .a mozgalmamat. Ha majd többször fogunk találkozni, megismeri és talán meg is szereti őket. Egytől-egyig érdekes fiúk, akik már túl vannak az önképzőköri ambíción ... A nagy szintétikus munkaprogramból, melyet párisi éjtszakákon álmodtam meg, természetesen semmi sem lett. Helyébe jött az apró munka; a részletek megvitatása, de az sem érdekesség nélkül való. Van egy kis csoportom, mely nem elégszik meg annyival, hogy tanul és szórakozik, hanem túl
