Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1936-12-01 / 10. szám - Kovács Endre: Györkértelenek
a mindennapok gondjain, az élete, sorshelyzete értelmét keresi és magasabb tartalmat kíván adni az életének... — Szeretnék megismerkedni a barátaival — mondotta Miklós. — össze fogom hozni velük. Nem szabad azonban azt hinnie, hogy fantaszta vagyok. Látom a magyarság helyzetét, úgy, ahogy csak az látja, akinek a tiszta látását nem hamisítja meg a túlságos közelség ... Pozsony, Prágai, Brünn és Paris, ilyen különböző nézőpontokból volt alkalmam tekinteni az itteni életre és ez a sokszoros perszektivikus eltolódás és csere sok mindent megláttattak velem, amit talán ön nem láthat meg, mert túlságosan benne él a jelenségekben ... Miklósnak zúgott a feje. Annyi mindent hallott itt hirtelenében, hogy egy pillanatra az egész élet és főleg a saját élete értelmetlen káosznak tűnt fel előtte. Jelszavak forogtak benne, frázisok, melyeknek az értelmét eddig nem kutatta ... önkéntelenül is Pistára gondolt és a lőgéri országúira, ahol először volt zavaros előtte az egész élet... Micsoda különös kezek szövik itt az ember életét és miért kell minden lépésünknek teoretikusan alátámasztva lennie?... Magában hallotta Pista kacagását, lelki szemei előtt megjelent a kesernyés mosolyba erőltetett arc, amint a pipája mögül különös titkokat, magyarázatot és megokolást jelent, hogy itt már a második ember hivatkozik rá, mint életalakító tényezőre?... Kisházy programja világosnak tűnt fel előtte. Amit hallott, kiábrándította, de egyben fel is csigázta az érdeklődését. Kisházyt ebben a pillanatban afféle felsőbbrendű embernek tartotta, anélkül, hogy világosan látta volna maga előtt a kiválóságát. Lehet, hogy kitűnő beszélő, ennyi az egész ... Annyi bizonyos, hogy sok mindenen átment, de hiszen ez még semmi, ezt ő is elmondhatja magáról. Mindnyájan keresztüljutunk a poklon, akár előbb, akár később. És ha Kisházy már keresztüljutott rajta... az ő dolga... — Azt hiszem, hogy csalódott az elbeszélésemben — mondta Kisházy, miközben fürkészően nézett Miklósra. De hisz nem detektivhistóriát mondtam el, csak a valóságot minden színezés nélkül. Miklósban a fáradtság elnyomta a szót. Kisházy mintha észre vette volna ezt. — Késő van, mondta, talán menjünk haza. Fizettek és megindultak kifelé. Most látták, hogy a Merhaut közönségéből egyetlen ember sem volt már a kávéházban. Bármilyen szép volt is az előadás, az emberek java
